Az interneten sincs örök élet

Hogy mi indokolja egyes oldalak felemelkedését és mások elbukását, arra nincs egyértelmű, prognóziskészítésre is alkalmas magyarázat, csupán néhány tanulságos megfigyelés. A rugalmasság, a piac folyamatos figyelése és a szolgáltatásválaszték bővítése ugyanolyan fontos tényező, mint a divat (egyedül az utóbbi segít megindokolni, hogy miért vannak felkapott híroldalakon a cikkek alján olyan megosztógombok, amelyekkel alig ismert, de „menő” közösségi oldalakra lehet híreket továbblőni). Az Origóról például egyetlen kattintással el lehet küldeni a tartalmat mondjuk a Twitterre vagy a Google+-ra, az Iwiwre viszont nem, ami még annak tudatában is érdekes, hogy az egyébként az Origo tulajdonosának kiadványcsoportjához tartozó Iwiwet hamarosan becsukják.

A leglátványosabb trend, ami a közösségi oldalak evolúciójában megfigyelhető, a profiltisztulás és a specializáció. A Tumblr – ami nem klasszikus közösségi portál (bár mára voltaképpen már a Facebook sem az), hanem tartalommegosztó felület – például a felhasználók kreativitására és a kreatív júzerekre specializálódott, az egyébként a Facebooknál is öregebb LinkedIn pedig a szakmai kapcsolatok és a karrierek építésére. A magyar fejlesztésű DateMySchool a társkeresők és a közösségi oldalak sajátos ötvözete, amely azzal biztosítja a sikert, hogy egyrészt mindenki a saját egyetemi azonosítójával van rajta (azaz valódi személyazonossággal, mint az Iwiwen), másrészt viszont a hagyományos közösségi oldalakon egymást ismerősnek jelölőket elzárja egymás elől, garantálva, hogy mindenki csak ismeretlenekkel randizhasson.

A tartós népszerűség titka leginkább a kommunikáció: a felhasználók többsége (talán a LinkedInt és a kifejezetten társ/barát/osztálytárskereső profilú oldalakat leszámítva) nem új cimborák felkutatására, hanem a meglévőkkel történő kapcsolattartásra használja az oldalakat. A szolgáltatásválaszték komoly versenyelőny: a Facebook többek között azzal vágott a konkurens oldalak elé, hogy létrehozta a Facebook API-t, amellyel kizárólag a Facebookon működő minialkalmazásokat lehet fejleszteni, gyakorlatilag az összes létező és nem létező igényt lefedve (az elérhető alkalmazások döntő többségének nincs semmi gyakorlati értelme, viszont unaloműzőnek tökéletesek, akadnak ugyanakkor kifejezetten értelmes [például tanulást segítő, képességfejlesztő stb.] megoldások is. Más kérdés, hogy ma már valójában minden fontosabb alkalmazás-kategória köré épült külön közösségi felület, mint a videomegosztó YouTube vagy Vimeo, a fotómegosztó Flickr vagy Picasa Web Albums, a könyvek világában kalauzoló LibraryThing, vagy a mikroblog bejegyzések megosztásában verhetetlen Twitter. Sokan gondolták, hogy a privát szféra megóvásának lehetősége is egyedi szín és jelentős vonzerő lehet – különösen azért, mert a Facebook magánélet-védelme meglehetősen hézagos –, de az ezen a téren sokkal konzervatívabb Google+ mégsem tudta soha megszorítani a Facebookot – igaz, a túlélése sem forgott soha veszélyben.