|
Minden betegség a bélből ered Hippokratész szerint - nem mindegy tehát, mivel tömjük tele magunkat
Allison Joyce / Reuters |
Eddig sok támadás érte azokat a diétákat, melyek azt állították, hogy mivel a helytelen étkezés és életmód kiváltó oka lehet különféle betegségeknek, ezek a terápiák alkalmasak arra is, hogy gyógyítsák, mérsékeljék e bajokat, vagy legalább jobb életminőséget biztosítsanak. A szkeptikusok ellenérveit egyre több kutató cáfolja, sokasodnak ugyanis azok a szakcikkek, melyek szoros összefüggést mutatnak a bél mikrobáinak összetétele és a különböző betegségek között.
2013 telén amerikai kutatók összefüggést találtak a rheumatoid arthritis előfordulása, ill. tüneteinek súlyossága és a Prevotella copri nevű baktérium bélflóraközösségben való jelenléte között. A Dan Littman vezette kutatócsoport 114 székletminta DNS-vizsgálatával megállapította, hogy az újonnan diagniosztizált, még kezeletlen arthritiszes betegek 75 százalékában volt jelen a P. copri. Krónikus, ám kezelt betegek esetében ez az arány 12 százalékos, pszoriázisos ízületi gyulladásosoknál 38 százalék, míg a kontrollcsoportban 21 százalék. Ha több P. copri volt a székletben, csökkent a jótékony mikrobák számos csoportja. Egészséges egerekbe egy a bélgyulladás modellezéséhez használt vegyületet juttattak be a kutatók, P. coprival vagy anélkül. Kiderült, hogy a P. coprit is kapó állatokban sokkal súlyosabb tünetek alakultak ki, mint azokban, melyekbe nem juttatták be a baktériumot.
2014 tavaszán a Brain, Behaviour and Immunity szaklapban több cikk is megjelent a megváltozott bélflóra és az autizmus, illetve a központi idegrendszer betegségei közötti összefüggésről.
Jól ismert tény, hogy az emberben és emberen élő mikrobák fontos szerepet töltenek be egészségünkben, s hogy a bélflóra mikrobái hozzájárulnak a fertőzésekkel szembeni ellenálló képességünkhöz, és stimulálják immunrendszerünk és anyagcserénk fejlődését. 2006 óta azt is tudjuk, hogy az agy 200-600 millió neuronnal kapcsolódik a bélhez. Az ezzel kapcsolatos kutatások azonban főleg azokról a jelekről szólnak, melyekkel az agy és a bél egymás működését, élettani folyamatait befolyásolja.
Állatkísérletekben vizsgálják már a bélflóra mikrobái és az idegrendszer közötti kapcsolatot. Anyjuktól elválasztott patkánykölykökben a fiatalkori stressz hatására megváltozott a bélfal áteresztőképessége és a mikrobaközösség összetétele, és e negatív változás az állatok későbbi életszakaszaiban is megmaradt. Anyjuktól elszakított rhesusmajmok székletében jelentősen csökkent a tejsavbaktériumok száma, és ezzel párhuzamosan fogékonyabbak lettek opportunista baktériumok általi fertőzésekkel szemben.
Bár sokáig lehetne sorolni az eredményeket, tán az említettek is jól mutatják a bélben élő mikrobák és az egészség közötti összefüggést. Érdekes azonban, hogy még a táplálkozás egészségügyi hatásairól szóló cikkek sem említik az étrendalapú terápiákat, vagy a megfelelő minőségű probiotikumok alkalmazását mint terápiás lehetőséget vagy kutatási irányt. Pedig pl. a GAPS-terápia a Sidney V. Haas amerikai gyermekorvos által több mint 60 évvel ezelőtt kidolgozott speciális szénhidrátétrendre (SCD) épül, melyet sokáig sikerrel alkalmaztak az orvosok emésztési zavarokkal küzdő betegek gyógyításában, még pl. Crohn-betegség vagy fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa) esetén is. Haas arra jött rá a kollégáival, hogy emésztési zavaros betegeik jól tolerálják az étrendi fehérjét és zsírokat, viszont állapotukon sokat rontanak a gabonafélék és a magas keményítőtartalmú zöldségekben található összetett szénhidrátok. Az SCD alkalmazása egészen addig sikertörténet volt, amíg a cöliákiát azonosítani nem kezdték a gluténintoleranciával. Ezzel számos bélrendszeri problémát kirekesztettek a kórmeghatározásból, ugyanakkor megfeledkeztek a SCD-ről is. Helyét átvette a gluténmentes étrend.
Ma leginkább súlyos betegség miatt étrendet váltó emberek és alternatív klinikák alkalmazzák, sokszor eredményesen, a táplálkozásban rejlő lehetőségeket és a bélmikrobákkal kapcsolatos tudást. Kezdenek azonban olyan publikációk is megjelenni, melyek az emberi táplálkozás és egészség között tárnak fel érdekes és meglepő kapcsolatot (lásd pl. a vegetáriánus étrend veszélyeiről vagy a kövérségi paradoxonról szóló cikkeket).
A tudományos eredmények előbb-utóbb igazolják azt, amit ma főleg a gyakorlati tapasztalat alapján lehet sejteni az étkezés-egészség összefüggéseiről.
