A fosszilis tüzelőanyagok szubvencionálása csökkenti az üzemanyag árát, amely következtében nő a fogyasztás és a szén-dioxid-kibocsátás. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) szerint a fosszilis tüzelőanyagok támogatása a szén-dioxid-kibocsátás 11 százalékához járul hozzá. Míg átlagosan egy tonna kibocsátott szén-dioxid 115 dollár értékű támogatást kap, az átlagos szén-dioxid-adó csupán 7 dollár.
„Ezt a folyamatot meg kell fordítani, az üzemanyagok támogatása helyett adót kellene kivetni rájuk. A szubvenciókat, amelyek értéke 2013-ban 548 milliárd dollár volt, teljesen el kell távolítani. Ez lenne az egyike annak az öt lépésnek, amelyet meg kell tennünk, ha szeretnénk, hogy két Celsius-fok alatt maradjon a globális hőmérséklet-változás” – mondja Laura Merrill.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy 1980 és 2010 között a globális szén-dioxid-kibocsátás 36 százalékához járultak hozzá a szubvenciók. Ennek ellenére nem teljesen reménytelen a helyzet. Ha nemzetközileg minden fosszilistüzelőanyag-támogatást eltávolítanánk, akkor a szén-dioxid-kibocsátás 2050-re 5-13 százalékkal csökkenne.
A GSI vezető kutatója szerint a legnagyobb kihívás a támogatások eltávolításánál maga a politika, ezért is szeretne a GSI pontos országos adatokat szolgáltatni a kormányoknak.
Azon országok, amelyek a fosszilis üzemanyagokra támogatást nyújtanak, sokszor egy működő jóléti rendszert helyettesítenek ezzel. A támogatások a közép- és felső osztályt segítik ahelyett, hogy a hátrányos helyzetűek életkörülményeit javítanák. Néhány ország figyelemre méltó reformokat hajtott végre: a Fülöp-szigetek, India, Indonézia és Egyiptom eltávolították a fosszilis tüzelőanyagokra szánt állami támogatásokat, és adót vetettek ki rájuk, amivel az állam adóbevételeit növelték. Az Európai Unió is élen jár ezen a téren.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és IEEP adatai szerint az EU-ban a fosszilis tüzelőanyagok állami támogatása az elmúlt években 40 milliárd dollárt tett ki. Az Unió azt tervezi, hogy 2018-ig eltávolítja a szén állami támogatottságát, 2020-ig pedig kivonja a környezetszennyező anyagok szubvencióit. Ám Laura Merrill szerint a nagy pénzek máshol forognak: „Nagy mennyiségű szubvenciók leginkább a Közel-Keleten találhatók. Különböző országok másképp élik meg ezt a problémát, hiszen a támogatásokat sokszor az államháztartás bizonyos százalékaként kell megítélni".
Sokan kiállnak a fosszilis tüzelőanyagok szubvenciói mellett, mert attól félnek, hogy azok eltávolítása felborítaná a társadalmi rendet. Szociális hálók jelenléte nélkül a társadalmi instabilitás valószínű rizikófaktorrá válhatna. „Tömegközlekedésre, megújuló energiákra és pénzátutalásokra lesz szükség, hogy a fosszilis üzemanyagok árának megemelkedésére felkészüljenek a fogyasztók" – hangsúlyozza Merrill.
De mégis mit lehet tenni a meghökkentő 548 milliárd dollár értékű támogatásokkal? A válasz a megújuló energiákban rejlik, amelyek hatékony helyettesítő technológiaként szolgálnak. A helyzet azonban nem rózsás. „Pillanatnyilag a fosszilis tüzelőanyagokra szánt szubvenciók szintje négyszeresen haladja meg a megújuló energiákét. Ez teljesen aláássa a megújuló energia felhasználását"- mondja Laura Merrill. Szerinte ez pont olyan, mint egy focimeccs, néhány csavarral: „Olyan, mintha egy energia focipályán lennénk. Ám a fosszilis tüzelőanyagok kapuja egy hatalmas dombon van és akadályokkal van körülvéve. Ráadásul még egy kapus is védi. A megújuló energiák pedig egy gödörből próbálnak gólt lőni a pálya másik oldaláról. Ha egyenlő esélyeket biztosítanánk a megújuló energiáknak, megnyílna előttük minden kapu".
A megújuló energiáknak rengeteg előnye van. Amellett, hogy nem bocsátanak ki szén-dioxidot, decentralizáltak, vagyis nincs szükség hosszú vezetékekre és hálózatokra, ahhoz, hogy távoli helyekre is eljuttassák vele az áramot. A megújuló energia hatalmas potenciállal rendelkezik, ezért is lenne szükség nagyobb állami támogatásokra. Másrészt, sajnos a piac nem veszi figyelembe, hogy mennyibe kerül az a környezeti szennyezés, amit a fosszilis tüzelőanyagok okoznak. Ám a kormányok továbbra is szembe mennek a józan ész érveivel. „És akkor még nem is vettük figyelembe a környezeti hatásokat... Ez egy teljesen más focimeccs lenne. Ha mindent egybe vennénk, akkor évente 5 trillió dollárba kerülnének a szubvenciók – a probléma viszont az, hogy ezeket a károkat a piacgazdaság nem veszi figyelembe és a társadalom fizeti meg a károk valódi árát".
A GSI kutatói és mások is arra jutottak, hogy a fosszilis üzemanyagok szubvencióinak megvonása országos szinten csökkentené a szén-dioxid kibocsátást. „A megtakarításokkal be lehetne ruházni a megújuló energiákba és energetikai hatékonyság növelésébe. A kormány megtakaríthatja a szubvenciókba ölt pénzt, továbbá növelheti bevételeit a fosszilis tüzelőanyagokra kivetett adóval. Célirányos befektetésekkel és jobban kigondolt jóléti rendszerrel pedig hatványosan lehetne csökkenteni a szegénységgel küszködők arányát". A Fosszilis Tüzelőanyag-Szubvenció Reform Barátai (Friends of Fossil Fuel Subsidy Reform) és a GSI arra kérik a különböző országokat és szervezeteket, hogy járuljanak hozzá az újonnan indított nyílt közleményhez, amely a fosszilis üzemanyagok eltávolításáért, a jobb átláthatóság és ambiciózusabb eredmények érdekében hoztak létre.
Laura Merrill derűsen látja a jövőt, de figyelmeztet: „Egy rossz szubvenciós reform rosszul sülhet el, de ha jól csináljuk, akkor csökkenthetjük a szén-dioxid kibocsátást, csökkenthetjük az államháztartási hiányt, és alacsony szénkibocsátású gazdaságokat hozhatunk létre". Reméljük, hogy a párizsi tárgyalóasztaloknál a diplomaták nem felejtik el, hogy a katasztrofális klímaváltozás megelőzéséhez a szavak mögött tetteknek is kell lenniük. A szubvenciók eltávolítása pedig az első lépés a helyes irányba.
