Odáig jutottunk, hogy az olimpia előtt alig keltett bármiféle visszhangot a Guardian leleplezése, amely szerint ökölvívásban egyes érmek sorsa előre le van zsírozva. S míg szegény bokszbíróknak korábban elég volt kézjelekkel kommunikálniuk, hogy a piros vagy a kék sarokba kell behúzni a strigulát, most, hogy kibukott ez a módszer, kénytelenek voltak elmenni vacsorázni a verseny előtt, és megbeszélni, kiket kell bevinni, mondjuk, az elődöntőbe.
Persze az sem kérdés, hogy a bírók sem saját szakállukra cselekednek. Jó, az is megesik: ha valakivel bunkón bánt a biztonsági őr a yaoundéi kvalifikációs tornán vagy kemény volt a matrac a négy csillag superiorban a debreceni Bocskai-emlékverseny alatt, azért csak úgy lehet elégtételt venni, hogy a bűnös ország bokszolójánál nem veszel észre egy-két nyilvánvalóan célba érő sallert.
 |
| Abdelhamidiv és Simizu a 2012-es meccs után Murad Sezer / Reuters |
De vannak ennél magasabb összefüggések is – és itt jönnek a képbe az öltönyösök –, elvégre a mind veretesebb boksznemzetté váló Azerbajdzsán által a Nemzetközi Amatőr Boksz Szövetségnek nyújtott tízmillió dolláros gyorssegélyről például csak annyit lehet tudni, hogy „visszafizetés alatt” van. Ám a tajvani Vu Csing-kuo, a szervezet elnöke – az ügy bizalmas természete miatt – többet nem kívánt erről mondani.
