A fiatal brazil bálvány ahhoz képest már mindenképpen jobban van, hogy a fortalezai pázsiton fekve kétségbe esetten nyöszörögte Marcelónak: „Nem érzem a lábam.”
|
Mindenütt világbajnokok
Ueslei Marcelino / Reuters |
José Luiz Rinco, a vendéglátók válogatottjának főorvosa azt mondta a már helikopteren otthonába, Guarujába szállított extraklasszisról: „Merevítővel ülhet és akár járhat is.” Ez tényleg megnyugtató, mert akkor, amikor a mentőautó a klinikára vitte a mozdulatlan csatárt, még visszafordíthatatlan következményektől is tartani kellett. Neymarnak levelet írt Dilma Rousseff elnök asszony is, miközben százmilliós nagyságrendű szurkolótábor kívánta a rajongott játékosnak a legjobbat, az ideál pedig a Brazil Labdarúgó Szövetség videofelvételén üzent vissza – sápadtan, de mosolyogva – a nemzetnek.
Neymar négy hét múlva edzésbe állhat
A negyed döntőben csigolyatörést szenvedett brazil Neymar vélhetően már szeptemberben a pályán lesz Varga Péter Pál szerint. Ahogy a magyar gerincsebész mondja, a focistát ért trauma meglehetősen gyakori baleseti sérülés, de a sportpályán ritka, ő a közvetítés alatt hallani is vélte a csonttörését. Ez a deréktáji szakasz a gerinc legvédtelenebb része, ahol egy-egy ütés könnyen eredményezi a csigolyanyúlvány törését. Ezekbe kapaszkodnak a törzs mozgatóizmai, így a rögzítésükhöz nincsen szükség műtétre, viszont az első négy hétben minden mozdulat borzalmasan tud fájni. Azt a tévénézők is láthatták, Neymar derekát a szállításhoz egy rögzítővel stabilizálták, de ha nincs egyéb gond még a fektetés sem feltétlen része a terápiának. Varga Péter Pál tapasztalatai szerint a jó izomzatú és nagyon motivált emberek akár már a negyedik héten edzésbe állíthatók. (D.A.N)
Megszólalt megannyi brazil legenda is – itt minden sarkon szembe jöhet egy-egy labdarúgó-világbajnok... –, s mivel a maradandó károsodás veszélye nem fenyeget, Pelé már arról beszélt: „Én ugyancsak megsérültem a vb-n 1962-ben, de játszott helyettem Amarildo, és elnyertük a világbajnoki címet.” Hasonlóképpen nyilatkozott Luiz Felipe Scolari brazil szövetségi kapitány: „Elvesztettük a legjobb játékosaink egyikét, de az esély a diadalra megmaradt.” Márpedig e szakvezetőre figyelni kell, mert eddig tizenkét vb-meccsen vezényelte a selecaót, és rendkívüli a mérlege: tíz győzelem, két döntetlen.
S hogy mit jelent errefelé a futball, azt másképpen is érzékeltethetem (ha egyáltalán tudom). Amikor a brazilok péntek este a kolumbiaiakkal találkoztak, azt hittem, kijárási tilalmat rendeltek el Rióban. Abban a városban, ahol bármely úton átkelni több perces program, akkora a forgalom, s a járdán is folyton megatumultus van, a sárga mezesek meccse előtt és alatt – néhány reménytelen taxisofőrt és kocsiját kivéve – egyetlen ember és autó nem volt sehol. Illetve, a Copacabana kivetítőinél több százezren gyűltek egybe; oda a rióiak metrón mennek, ha mennek, mert mérkőzéscsúcs idején az egymást érő szerelvények hosszasan vesztegelnek az állomások között az alagútban. Az idegennek klausztrofóbiája lesz a föld alatti folyosóban, és levegőt se nagyon kap, mivel a roskadásig telt kocsiban ki tudja, hány sárga mez tapad szorosan hozzá...
|
A brazil közönség ha nem hazai meccset néz, a dél-amerikai csapatnak drukkol - kivéve, ha az a csapat Argentina
Dominic Ebenbichler / Reuters |
Sokaság ide, győzelem oda, a homokon nagy ünnep nem volt, mert túl gyorsan érkezett az első híradás Neymar gerincéről és persze arról, hogy az imádott 10-es már nem szerepelhet ezen a vb-n.
Gondoltam, kimegyek másnap is, megnézem, mi van, ha az argentinok játszanak. Az már abban a pillanatban, amikor kiléptem a szálloda kapuján, szembe szökött, hogy az óriási település éli normális életét, a forgatag a szokásos volt, a metróban viszont – az előző napi szardínia jelleghez képest – „keleti” kényelemben utaztam.
A Copacabanán ellenben tömeg volt, de majdnem annyian grasszáltak a szabadtéri árusok között vagy csak úgy, a séta kedvéért, ahányan a szurkolói zónában egybegyűltek. Pedig több tízezer argentin – valamint néhány ezer unatkozó brazil – adott egymásnak randevút, ám az volt az érzésem, ezek szalon-argentinok lehetnek, mert Higuain gólján kívül feltűnő csöndben bámulták a projektorok által vetített képet, illetve udvariasan megtapsolták a sérülten lebicegő Di Mariát (aki a vb-n szintén nem léphet már pályára).
|
Értenek a labdához
Michael Dalder / Reuters |
Argentína együttese a belgák fölött aratott győzelemmel majd negyedszázad elteltével jutott ismét a világbajnokság legjobb négy csapata közé – és több mint húsz éve nem nyert egyetlen felnőtt tornán sem –, ám a híres part halványkék-fehér tábora legföljebb tudomásul vette a sikert. Pedig az argentin válogatott az elődöntő egyetlen százszázalékos résztvevője, s bár öt, egyaránt egygólos győzelmet ért el, ötször egymás után nyerni a vb-n, az minden, csak nem semmiség...
A negyeddöntők egyébként csalódást keltettek, hiszen a négy mérkőzésen összesen öt, három találkozón együttvéve alig két gól esett. Négy együttes egyetlen egyszer sem „köszönt be” ellenfelének, bár a nullások között találjuk a nyolcak mezőnyének csodáját, a dicsőségesen búcsúzó Costa Rica-i csapatot.
Ez a gárda úgy utazik haza a vb-ről – kedden fővárosi parádé várja a nagyjából 350 ezer lakosú San Joséban –, hogy a legjobb négy közé jutottakhoz hasonlóan megőrizte veretlenségét. Pedig azt aztán nem lehet állítani, hogy könnyű ágra került. Három korábbi világbajnokkal sorsolták össze, ezek közül Uruguay és Olaszország válogatottját felülmúlta, majd Anglia csapatával szemben már megtehette, hogy megelégedjék a csoportelsőséget jelentő „iksszel”. (Tetszik érteni: Costa Rica engedhette meg magának Angliával szemben.)
Nem mondom, a görögök elleni nyolcaddöntős továbbjutáshoz nem kis szerencse is kellett, de a hollandokkal vívott találkozón a sors elvette a futball szépséges Hamupipőkéjétől azt, amit egy fordulóval korábban adott neki. Az interneten rákerestem a Costa Rica-i lapokra – fejből, elnézést, egyet sem tudtam –, és az Al Dia a következő főcímmel tálalta a tizenegyespárbajban elszenvedett vereséget: „Hősök! Az univerzum legjobb védelme az övék!” A cikk végén meg ez állt: „Jön Oroszország 2018!”
|
David Luiz vigasztalja az ellenfél sztárját, James Rodriguezt
Leonhard Foeger / Reuters |
A hollandokkal szemben elért döntetlen értékéről halkan megjegyzem, hogy a narancssárgák 5-1-re győzték le a világbajnokságra címvédőként érkező – és itt, Brazíliában szinte már elfelejtett – spanyol válogatottat. S bár az európai csapat megérdemelte a továbbjutást (még akkor is, ha arról csak a sorsjátékos ráadás döntött), az vitán felül áll: Gonzalez, Ruiz, Bolanos vagy a Yeltsin keresztnevű Tejeda – egyáltalán, az egész csapat – technikailag, taktikailag és sebességben felvette a versenyt a száguldozó hollandokkal.
Körül kellene nézni Costa Ricában, hogy ott miként csinálják, de a magyar szövetséget óva inteném hosszabb latin-amerikai túra lekötésétől, mert az roppant kellemetlen élményekkel fenyegetne...
A világbajnokság veretlen, most mégis vesztes élharcosa Costa Rica – akkor sem lennék meglepve, ha az Al Dia legközelebbi száma azzal jelenne meg: „Yeltsin for President!” –, a negyeddöntő legnagyobb alakja pedig David Luiz. Nem azért a felfoghatatlan szabadrúgásáért (belsővel ilyen távolságról ekkora gólt talán még senki nem lőtt a futball történetében). Hanem azért, ahogyan a meccs után Daniel Alvessel együtt vigasztalta a zokogó James Rodriguezt.
Percekig ölelgette a világbajnokság kolumbiai felfedezettjét, s miközben „Dani” az ellenfél játékmesterének a fejét paskolgatta együttérzően, David Luiz magasba emelte a kieső klasszis kezét, a közönségnek demonstrálva: az ezúttal boldogtalan, a vb-n hatgólos Rodriguez is igazi bajnok.
Jelzem, Oliver Bierhoff, a brazilok következő ellenfelének, a német válogatottnak a menedzsere, a döntőbeli duplájával a mindmáig utolsó nagy német futballdiadal, az 1996-os Eb-arany letéteményese azt üzente: „Minden jót, Neymar!”
Zuniga ide, döbbenet oda, mégis csak kerek a világ.
Rio de Janeiro, 2014. július 6.
