Alig több mint két hónappal a világbajnokság nyitányát (június 12.) megelőzően lemondott az Uruguayi Labdarúgó Szövetség elnöke és öttagú vezetősége.
A hír azonnal bejárta a világ sportsajtóját, és különös figyelemmel foglalkozott vele a milánói La Gazzetta dello Sport, hiszen a vb-n Olaszország válogatottjának éppen Uruguay együttese lenne az első ellenfele. Azért a feltételes mód, mert Itáliában (is) felvetődött: vajon a FIFA nem indít-e vizsgálatot a lemondás körülményeiről? Elvégre ha arra a következtetésre jutna, hogy a politika beleszólt a futball világába, akkor akár meg is kérdőjeleződhet Uruguay részvétele a nagy tornán.
A négymillió lakosú dél-amerikai ország labdarúgásának a pályán kívüli, sajátos válságában az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, hogy José Mujica elnök a múlt csütörtökön bejelentette: a rendőrség a jövőben nem biztosítja a mérkőzéseket a két nagy montevideói klub, a Penarol és a Nacional stadionjában, az Estadio Centenarióban, illetve a Parque Centralban. Az okot erre az adta, hogy a két együttes rangadója után a Nacional szélsőséges szurkolói – szó szerint – támadásba lendültek,és az összecsapásban negyven rendőr megsérült.
A hetvenkilenc éves Mujica amúgy rendkívül népszerű, s nem csak azért, mert tavaly – a világon elsőként – az uruguayi törvényhozás legalizálta a marihuána termesztését és forgalmazását. A korábbi gerillavezető, aki hosszú éveket töltött a diktatúra börtönében, államfőként nem költözött be az elnöki palotába, hanem szinte szegényes házában él a főváros, Montevideo külső negyedében, és fizetésének hetven százalékát szociális célokra ajánlotta fel. Alighanem ez a logika vezette a nagy klubok „megzsarolására” is; nyilván azt akarja elérni, hogy a Penarol és a Nacional költsön a stadionok biztonságára, s ne az adófizetők pénzéből kelljen fizetni ezért.
