galéria megtekintése

Vízilabda-Eb: Nyolc a hét végéhez

0 komment


Bruckner Gábor

Nem tehetek róla, egy magyar–olasz pólómeccs előtt nekem mindig ugyanaz jut az eszembe: az a bizonyos '94-es, véres verekedésbe torkolló mérkőzés a római Olimpiai stadion tövében, a Foro Italico medencéjében, amikor még Ratko Rudicot, a házigazdák horvát szövetségi kapitányát is megfürdették a magukról kissé megfeledkező fiúk.

Meg persze az, amikor az egygólos magyar vereséggel zárult (ezúttal nem csak a szinonima kedvéért) összecsapás után az uszodából kifelé baktatva kis újságírócsapatunk egyszer csak Bud Spencerbe (lásd még: Carlos Pedersoli korábbi sokszoros válogatott olasz vízilabdázóba) botlott, s a már akkor illúziórombolóan korosnak látszó pofozógép úgy kommentálta a vízben történteket, hogy „ezekre az ütésekre Piedone is büszke lett volna".

Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Csak azért meséltem el ezt, mert hiszen mi másban reménykedett volna hatezer szurkoló péntek este a Margit-szigeti „Sportban", mint hogy megint sikerül tisztességesen elverni az olaszokat? De most nem ám „úgy", mint húsz éve (az az adok-kapok amúgy is erősen döntetlengyanús eredménnyel zárult...), hanem mint a két nemzet 1938 (!) óta íródó közös sportági történetében oly sokszor: pólóban. Az Eb-elődöntőben.

 

És meseszerűen kezdődött a találkozó, mert Varga Dénes, a magyar póló egy ideje a legfényesebben ragyogó csillaga vezetést szerzett, majd az olasz egyenlítés után ő volt az is, aki már-már megakasztotta a gombócot a torkokban. Noha ziccerben maga is a kapuba lőhetett volna, kipasszolta a labdát Szivósnak, akinek eddig jóval kevesebb sikerélmény adatott meg, mint neki...

Nagy Viktor eksztázisban taposta a vizet a képzeletbeli gólvonal előtt, miközben a  bekksor is mintaszerű produkciót nyújtott, így kétgólos magyar előnyt mutatott a nagytábla az első szünet idején (3:1).

Ám a korai ünneplésre hajlamosakat gyorsan lehűtötték az olaszok: előbb Figlioli, aztán Gallo is betalált (3:3). Hosnyánszky irtózatos dugójánál azonban újra szigeti hangrobbanásra riadhattak a Duna-parti lakásokban korán álomra szenderülők, s mivel a túloldalról célzó Varga Dániel sem akart lemaradni a kolléga mögött, már ismét lóbáltuk volna a lábunkat (5:3), csakhogy Gallo a második negyed utolsó másodpercében megint visszahozta a meccsbe csapatát (5:4).

A harmadik felvonás derekán azt rögzítette a komputer, hogy Nagy Viktor 72 százalékos hatékonysággal őrzi a hálót, s nem utolsósorban neki volt köszönhető, hogy sokáig nem változott az állás. Aztán meg Hosnyánszkynak, hogy változott: a harmincéves bombázó egy példásan kijátszott létszámfór végén növelte sokadszorra kettőre a differenciát, de most meg Giorgetti jött, és persze, hogy izzadtak a tenyerek, amikor utoljára úsztak a labdáért a játékosok (6:5).

Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Hát még akkor, amikor Tóth Márton bevarrta a hetediket, de hiába tombolt a közönség: mivel Benedek Tibor kapitány már a lövés előtt jelezte, hogy időt kér, a bírók nem adták meg a gólt. Nem úgy a mozgalmas szakasz folytatásában Luongóét, a centerből ismétlő, s másodjára jól célzó Hosnyánszkyét meg Aicardiét.

Három perccel a vége előtt 7:7 állt az eredményjelzőn, s a hajrára nincs más jelző: őrjítő volt. Kimaradt helyzet itt, elpuskázott lehetőség ott, mígnem Varga Dénes – akit a múlt év után muszáj lesz az idén is a világ legjobbjának választani – középről kegyetlenül bevágta (8:7). Ekkor már nem maradt más hátra, mint kivédekezni az ellenfél támadását, aztán pedig irtózatosan nagyot csapni az öklökkel odalent a habokba, idefönt a levegőbe: ez is megvan, a világbajnoki címvédő magyar válogatott döntős az Eb-n is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.