Legutóbb alighanem 1952-ben festhetett úgy a Népstadion, ahogyan ma mutat, bár hatvannégy évvel ezelőtt még nem emelkedett a magasba a felső karéj. Lenn azonban most is mindenütt romok meg homok, lelátók sehol, és lépcső is csak a K szektorhoz vezet.
A hajdani „kormánypárti" oldalon még megvannak az 1966-os atlétikai Eb-re telepített tudósítói fülkék, de a hozzájuk vezető út már eltűnt, a betont az alsó karéj tetején szétverték. A törmelékben, porban már nem lehetne úgy sétálni, mint a réges-régi rangadókon, amelyek szünetében helyet cserélt, mondjuk, a ferencvárosi meg az újpesti tábor, és több tízezren úgy haladtak el egymás mellett, hogy a legdurvább megnyilvánulás nagyjából az volt: „Gyerekek, cumi van?!" (Ez annyit jelentett, hogy valamelyik fél már legalább két góllal vezetett.)
 |
| Romok és homok Szabó Miklós |
Most az egykori FTC-traktus, azaz a P szektor tájékán nagy teljesítményű földmunkagép dolgozik; vezetője talán el sem tudja képzelni, hogy azon a környéken valaha tízezrek gyülekeztek rendszeresen. Onnan lehetett a legjobban látni Tichy Lajos 85 ezer nézőt ámulatba ejtő dupláját 1964-ben, 2-3-nál a Honvéd–Vasas utolsó perceiben (4-3); Farkas János sarkazásos gólját 1968-ban, a magyar–szovjet vb-selejtezőn (2-0); Varga Zoltán búcsú-szabadrúgását szintén 1968-ban, olimpiai „lelépése" előtt (FTC–Honvéd 1-0); vagy a Magyarország–Bolívia vb-pótselejtező hat dugójából ötöt (1977-ben 6-0)...
