Megéri éveken át mindenről lemondani azért a néhány perc részvételért Rióban?

Bántás nélkül: érdemes-e éveken át szinte mindenről lemondani, erőt megfeszítve készülni, több ezer kilométert utazni, s néhány percnyi versenyzés után egyeseknek már csak a következő számban bízni, másoknak azonnal nézővé válni a játékok helyszínén? Aki soha nem sportolt, az nyilván azt a demagóg választ adja: nem, nem és nem, ráadásul mennyi pénzükbe került mindez az adófizetőknek! Aki valaha is versenyzett, az tudja (vigyázat, ismét közhely következik, de a közhely azért az, ami, mert találó kifejezése az adott témának): igen, igen, igen, hiszen ott lenni a világ legnagyobb sportvetélkedőjén, az még akkor is fantasztikus, ha néhány perc után lógó orral kell búcsúzni az álmoktól.

Bácskai Balázs. Kilenc perc Rióban Szabó Miklós / Népszabadság

Persze legyünk óvatosak a kritizálással, ugyanis nem mindegy, milyen erősségű ellenféllel kell összemérni az erőt. Babosnak pél­dául a kétszeres wimbledoni bajnok cseh Petra Kvitova jutott. Csernoviczki Éva is kivétel, hiszen ha London bronzérmes cselgáncsozója nem sérül meg, akkor valószínűleg jobb eredményt ért volna el a hetedik helynél. Az úszó Verrasztó Dávid azonban hatalmas csalódást keltett azzal, hogy – vb-ezüstérmesként, Eb-győztesként – az előfutamból sem jutott tovább 400 méter vegyesen, miként sokakat elszomorított Bernek Péter is, akitől a szakma döntős helyezést várt a gyors­úszó számokban.

Meglepő különben a kieső úszók nagy száma, de oly sok nap van még hátra, hogy a későbbiek során akár el is felejthetők a kezdeti bukdácsolások. Talán választ kapunk majd arra, hogy a formaidőzítéssel, az átállással ­volt-e gond az első napokban. Persze a tizennégy éves Késely Ajna szereplése nem csalódás – bár ő maga bánatos volt, hogy kiesett 400 gyorson –, ily ­fiatalon ritka a döntős hely, Egerszegi Krisztina csak egy volt.

Aki nem emlékezne: ő Szöulban tizennégy évesen nyert olimpiai aranyérmet.

Egyelőre tehát a minőség legyőzte a mennyiséget, a három fantasztikus magyar aranyérem még többet nyom a latban, mint a sok korai búcsúzás, azonban jó lenne nem elfogadni Talbot püspök érvelését.