|
Madár, aki nem szállt el. Erdei Zsolt ünnepel élete utolsó profi meccse után
Ujvári Sándor / MTI |
A meccs utáni percek minden bizonnyal emlékezetesek maradnak Erdei és a nagyközönség számára egyaránt.
Maga a mérkőzés – gondolom én – már nem annyira. Legalábbis nem sorolják majd Erdei jelentősebb sportteljesítményei közé.
A búcsúzó bajnok a meccs minden menetében könnyű kézzel hintette ütéseit ellenfelére, aki jobbára kettős fedezéke mögé bújva, szinte rejtőzködve, csak néha-néha szánva el magát a válaszra, állta a sarat.
Erdei gyakran nyolcütéses kombinációkat pörgetett Dzsomardasvilire, aki egyszer – nyilván demonstrálni akarta, hogy azért ő is érti ezt a szakmát – néhány felütéssel megsorozta a levegőt. Az árnyékolás elég látványos volt, ám a grúz közel sem volt ahhoz, hogy kárt tegyen Erdeiben. Ég és föld a különbség a két ökölvívó között, és ez a mérkőzés minden részében érzékelhető volt.
Talán csak egyszer rezzenhetett össze a nagy fölényben villogó Erdei mutatványaiba révedő néző, amikor a magyar bunyós belehajolt ellenfele egy ütésébe.
Merőben szokatlan mozzanata volt ez ennek a meccsnek. Talán azért tetszett olyan furcsának, mert Dzsomardasvili rejtőzködései ellenére kiderült, hogy mégiscsak ott van. Talán egy pillanatra még Erdei is elfeledkezett erről. Valljuk meg őszintén, a grúz fiútól a mérkőzésen mutatottnál többet aligha lehetett várni. Sőt, én ennél gyengébb teljesítményre számítottam.
Úgy vélem, jogos volt a találkozó utáni nyilvános dicséret, hiszen Dzsomardasvili végül is lehetőséget adott arra, hogy Erdei felvillantsa kivételes adottságait, közölhesse a publikummal, hogy a jó néhány nagy meccs és siker emlékén túl nem üres ringet, hanem vele teli szorítót hagy maga mögött, és utaljon a folytatásra, bokszakadémiájában és egyesületében végzendő munkájára, a követő nemzedékek nevelésének színvonalára.
Az esemény főmérkőzésének célja – azt hiszem – éppen ez volt. Segítette ennek elérését, hogy Erdei meccse előtt Bedák Zsolt kiütéses győzelmével ugyancsak WBO Eb-címet szerzett kispehelysúlyban, és diadalmaskodott a nagyváltósúlyú Kovács Attila is. Az utóbbi kettő ugyancsak grúz riválist győzött le. Azaz a magyarok 3:0-ra nyertek a „válogatott meccsen”.
