galéria megtekintése

Ütős történet: happy end

Az írás a Népszabadság
2014. 03. 10. számában
jelent meg.

Ránki Péter
Népszabadság

Erdei Zsolt szombaton este elbúcsúzott az aktív ökölvívástól. A Kecskeméten megrendezett gála főmérkőzésén megszerezte a Boksz Világszövetség (WBO) Európa-bajnoki övét.

A meccset követően benépesült a ring. Ott volt Simicskó István ifjúságért és sportért felelős államtitkár, Paco Valcarcel, a WBO elnöke, Kovács István, a világszervezet alelnöke, Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szövetség első embere és még sokan mások.

Az érintettek különböző elismeréseket és ajándékokat nyújtottak át a bajnoknak. A közönség ünnepelte Erdeit, ő pedig a közönséget: a világ négy égtája felé, vagyis a szorító négy kötélhatárához futva kiáltotta: „Köszönöm! Nagyon köszönöm!”

Erdei megdicsérte legyőzöttjét, a grúz Salva Dzsomardasvilit, hogy volt bátorsága eljönni az oroszlán barlangjába. A kötélnégyszögből kívánt erőt rákbetegsége leküzdéséhez Balzsay Károlynak, az ugyancsak világbajnoki címig eljutott nagyközépsúlyú ökölvívónak.

 
Madár, aki nem szállt el. Erdei Zsolt ünnepel élete utolsó profi meccse után
Madár, aki nem szállt el. Erdei Zsolt ünnepel élete utolsó profi meccse után
Ujvári Sándor / MTI

A meccs utáni percek minden bizonnyal emlékezetesek maradnak Erdei és a nagyközönség számára egyaránt.

Maga a mérkőzés – gondolom én – már nem annyira. Legalábbis nem sorolják majd Erdei jelentősebb sportteljesítményei közé.

A búcsúzó bajnok a meccs minden menetében könnyű kézzel hintette ütéseit ellenfelére, aki jobbára kettős fedezéke mögé bújva, szinte rejtőzködve, csak néha-néha szánva el magát a válaszra, állta a sarat.

Erdei gyakran nyolcütéses kombinációkat pörgetett Dzsomardasvilire, aki egyszer – nyilván demonstrálni akarta, hogy azért ő is érti ezt a szakmát – néhány felütéssel megsorozta a levegőt. Az árnyékolás elég látványos volt, ám a grúz közel sem volt ahhoz, hogy kárt tegyen Erdeiben. Ég és föld a különbség a két ökölvívó között, és ez a mérkőzés minden részében érzékelhető volt.

Talán csak egyszer rezzenhetett össze a nagy fölényben villogó Erdei mutatványaiba révedő néző, amikor a magyar bunyós belehajolt ellenfele egy ütésébe.

Merőben szokatlan mozzanata volt ez ennek a meccsnek. Talán azért tetszett olyan furcsának, mert Dzsomardasvili rejtőzködései ellenére kiderült, hogy mégiscsak ott van. Talán egy pillanatra még Erdei is elfeledkezett erről. Valljuk meg őszintén, a grúz fiútól a mérkőzésen mutatottnál többet aligha lehetett várni. Sőt, én ennél gyengébb teljesítményre számítottam.

Úgy vélem, jogos volt a találkozó utáni nyilvános dicséret, hiszen Dzsomardasvili végül is lehetőséget adott arra, hogy Erdei felvillantsa kivételes adottságait, közölhesse a publikummal, hogy a jó néhány nagy meccs és siker emlékén túl nem üres ringet, hanem vele teli szorítót hagy maga mögött, és utaljon a folytatásra, bokszakadémiájában és egyesületében végzendő munkájára, a követő nemzedékek nevelésének színvonalára.

Az esemény főmérkőzésének célja – azt hiszem – éppen ez volt. Segítette ennek elérését, hogy Erdei meccse előtt Bedák Zsolt kiütéses győzelmével ugyancsak WBO Eb-címet szerzett kispehelysúlyban, és diadalmaskodott a nagyváltósúlyú Kovács Attila is. Az utóbbi kettő ugyancsak grúz riválist győzött le. Azaz a magyarok 3:0-ra nyertek a „válogatott meccsen”.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.