Tizenegy évesen kezdett futballozni, középső védő. A diszkrimináció fogalmát egészen addig nem ismerte, amíg nem jelentkezett az egyetemi futballcsapatba Hawaiin. „Hajnali ötkor kezdődött volna az edzés, negyed hatkor már hazafelé tartottam. Az edző azt mondta, nem hozhatja játékosait kínos helyzetbe azzal, hogy közéjük enged.” Még csak meg sem mutathatta, mit tud. A kollégiumban kibőgte magát, hideg zuhanyt vett, aztán elindult a reggeli előadásra. „Elhatároztam: nem engedem, hogy ez az incidens megváltoztassa az életemet!”
Amerikai Szamoa 2011-ben „történelmet” írt: megnyert egy futballmeccset. Nagy szó ez annak tükrében, hogy 2001-ben a vb-selejtezők históriájának legnagyobb különbségű vereségét (31-0) szenvedte el Ausztráliától. A csendes-óceáni sziget első – 1994-es – hivatalos mérkőzésétől kezdve tizenhét éven át egyszer sem győzött; a 2014-es vb-selejtezők előtt 2-129-es gólkülönbséggel állt a FIFA-világranglista alján. „Épp ez ütött szöget a fejünkbe” – mondja Steve Jamison brit rendező, aki fejébe vette, hogy dokumentumfilmet forgat a világ legrosszabb csapatáról. „Ha soha nem nyertél, de az újabb és újabb vereségek ellenére tovább játszol, akkor nyilvánvaló – véli –, hogy mindennél jobban szereted a futballt.”
A rendező haditerve a következő volt: megörökíteni Amerikai Szamoa első győztes meccsét. Hamar kiderült azonban, hogy ha a dolgok a régi kerékvágásban haladnak, a stáb a trópusi szigeten öregszik meg. Ekkor érkezett az új kapitány, a hajdanán az Ajaxban nevelkedett Thomas Rongen.
A holland tréner szinte a hurrikán erejével kavarta fel a langyos szamoai futballpocsolyát. Pedig helyzete reménytelennek tetszett: az istentiszteletek konkuráltak az edzésekkel, a hasznavehető játékosok nagy része pedig az amerikai hadseregben szolgált. Nem volt más választása, behívta Nicky Salaput: a kapust, aki harmincegyet kapott az ausztráloktól. Majd bónuszként betipegett Jaiyah. Tűsarkúban.
A film forgott, Rongen vasszigora pedig megtette hatását. Az ősi rivális Tonga elleni 2-1-es győzelemben Jaiyah is elévülhetetlen érdemeket szerzett: önfeláldozó vetődéssel mentett a gólvonal előtt az utolsó percben. A sikertől meghatódott: „Becsuktam a szemem, és hálát adtam Istennek azért, amit értünk tett.”
Amerikai Szamoa 55 ezres lakossága keresztény, de a vallás békésen megfér a transzneműség tradíciói mellett: nem értik, miért kellene elítélni valakit azért, amilyen. Jaiyah úgy döntött, elhalasztja átalakító műtétjét, hogy pályára léphessen a következő vb-selejtezősorozatban. „A változás várhat. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a hazáját képviselje. Akármilyen rosszul játszunk, ez mindennél fontosabb.”
Hazájában nem ritka, hogy egy fa’afafine futballozik, a labdarúgóvilág azonban hírhedten homofób. Jaiyah épp ezért a transznemű sportolók helyzetének javításáért küzd majd visszavonulása után is. „Micsoda világ volna az, amelyben a sportok leggyönyörűbbike mindenki számára elérhetővé válna!”
A Next Goal Wins (Aranygól) című dokumentumfilm nagy siker. Bemutatója előtt az angol szövetség vendégül láttaAmerikai Szamoa csapatát, és körbevezette a Wembley-ben. Jaiyah elsírta magát, amikor megpillantotta a pályát. „Ez volt a leggyönyörűbb stadion, amelyet valaha is láttam.” Jaiyah-nak nagy dilemmát okozott, mit viseljen a premieren, de a hófehér ruha pompás választásnak bizonyult.
Amerikai Szamoa azóta döntetlent (1-1-et) is jegyez, mégpedig a Cook-szigetek ellen. A világranglistán tizenegy országot megelőzött, s – bár még el sem kezdődött az idei vb – máris a 2018-as selejtezőkre összpontosít. „Nem három héttel a meccsek előtt kezdünk tréningezni, mint régen!” – nevet Jaiyah.
Ki tudja, egyszer talán még Cristiano Ronaldo ellen is pályára léphet.
