Ami a futballt illeti, Brazíliában mások sem jutottak szóhoz azóta, hogy a selecao elszenvedte legutóbbi hazai vereségét. A 2002 augusztusában Paraguay csapatával szemben feljegyzett 0-1-től számítva a sárga mezesek 42 mérkőzést vívtak otthon – azért csak ennyit, mert előszeretettel utazzák körbe a világot „házigazdákként" is –, s ezek közül harmincegyet megnyertek. Az összesített gólkülönbség a németekkel vívott vb-elődöntőig meglehetősen meggyőző, 122-24, a tizenkét év alatt a legtöbbször (17-szer) „bezörgető" brazil pedig a hosszú ideje először hiányzó, ám a meccs előtt kórusban éltetett Neymar volt...
De aztán az első fél órában olyasmi következett be, ami példa nélkül áll a labdarúgás történetében: öt gólt kapott Brazília! Méghozzá úgy kapott ötöt – másként miként is lehetne –, hogy a németek voltak a „brazilok". Az ihletetten futballozó, piros-feketében fellépő európai együttes a tizenegyedik percben szerezte meg a vezetést, amikor a teljes brazil együttes végignézte, hogy a Kroos szögletrúgása után az ötös másik oldalán lehulló labdát Thomas Müller lazán a hálóba küldje (0-1).
Ez azonban nem fenyegetett azzal, ami a 23. és 29. perc között lezajlott a pályán.
Az egyenesen felfoghatatlan volt.
|
Klose történelmi gólöröme
Marcos Brindicci / Reuters |
A németek nemhogy újabb négy gólt szereztek, de nem egynél bámulatosan csiki-csukiztak a zavarodott sárga mezesek közt a tizenhatoson belül. Kroos például finoman megjátszotta Müllert, ő még finomabban Klosét, aki elsőre ugyan Julio Cesart találta el, de másodszorra a hálóba továbbított (0-2). A csatár ezzel minden idők vb-góllistáján megelőzte a fenomén brazil Ronaldót (16-15). Ám ez bántotta a legkevésbé a vendéglátókat, mert annyi bajuk volt, amennyi még sohasem. Lahm átadása után Müller ugyan a labda mellé rúgott, de az eredményességben így is a másik Müllert, Gerdet idéző középpályás mögött érkező Kroos menthetetlenül a jobb sarokba lőtt (0-3). Aztán megint csak a grundokat idéző „guriga" végén előbb ismét Kroos, majd Khedira passzolt az üres kapuba (0-5), és a publikum a szünetben már felháborodott füttykoncerttel búcsúztatta a brazil válogatottat.
Na most, a német válogatott eddig még nem nyert Brazíliában; a brazil nemzeti együttes harminc esztendeje nem kapott ki hazai pályán európai csapattól; öt gólt pedig akkor szedett be vb-n (a hőskorban, nyolcvan esztendeje), amikor 6-5-re győzött a lengyelek elleni százhúsz perces találkozón. Null-ötre egyszer sem állt, pláne nem egy félidő után...
Ez történt azzal az országgal, amely hatvannégy évet várt arra, hogy újra világbajnokságot rendezzen, és feledtesse 1950-et, az Uruguay együttesétől a négyes döntő záró mérkőzésén elszenvedett 2-1-es vereséget. Nos, az akkori Maracana maga volt a mennyország a mostani Mineiraóhoz képest...
|
Nemzeti gyász
Ueslei Marcelino / Reuters |
A második félidőt gyakorlatilag le sem kellett volna játszani, igaz, a bokszban sem számolják ki a padlóra küldött versenyzőt öt után. Az, hogy Oscar és Paulinho is szépíthetett volna, szót sem érdemel, mert a brazil csapat nem volt a pályán, sőt egyenesen megcsúfolta a szambafutball kivételes hagyományait. A németek szemszögéből persze gyönyörűségnek tetszett minden, elvégre ilyesmiben minden főszereplőnek csak egyszer lehet része életében. Ráadásul nemhogy nem ajándékba kapták, de szó szerint kijátszották az 5-0-ás előnyt. Majd a folytatásban háromszor is Julio Cesar mentette meg a brazilokat a hatodiktól, miközben azt kellett látni (effélét sem írt még le vb-tudósító): klasszis különbség van az ellenfél javára a brazilokkal szemben. Löw szakvezető talán azért küldte a pályára Schürrlét, mert ő speciel még nem szerzett gólt, és nem is csalódott a Klosét váltó cserecsatárban, aki nemsokára ellátogatott a dél-amerikai kapuig, és előbb bepasszolta Lahm átadását, majd a léc alá küldte a hetediket (0-7).
Noha Oscar megszerezte a becsületgólt (1-7), a lenyűgöző németek okkal érzik magukat a hetedik mennyországban. A történetük legsúlyosabb vereségét, a „Mineiraonazót" elszenvedő brazilok számára viszont ez volt nem csupán Dante és társai, hanem az egész futballnemzet pokla...
Saját német bázis
A németek semmit sem bíztak a véletlenre a felkészülés alatt: mivel egyik szálláshelyet sem találták jónak, építettek egyet maguknak.
A Campo Bahia Santo André mellett, Bahia államban található, és leginkább egy luxus-üdülőközpontnak tűnik. Kisebb, legfeljebb 2 emeletes különálló házakból áll egy hatalmas, 15 ezer négyzetméteres zöld területen, közvetlenül a tengerparton. A bejáratot a német nemzeti színek (fekete, sárga, piros) díszítik, mellette a három csillag az eddigi három VB győzelem emlékére – írta még decemberben a Die Welt.
A Campo Bahiát egy bajor vállalkozó építette, de besegítettek a német csapat szponzorai, a feltételezések szerint többek között a Daimler is. Természetesen futballpályát és sajtóközpontot is építettek mellé. Innen 15 kilométerre, vagyis a brazil távolságokhoz képest egy ugrásra van a repülőtér, ahonnan a legtőbb meccs helyszíne 2 órán belül elérhető.
A legkisebb dolog is számít, nuanszokon múlhat, hogy eljutunk-e a döntőig – mondta korábban Joachim Löw német szövetségi kapitány. Eljutottak. A Campo Bahiát pedig a távozásuk utána megnyitják a turisták előtt.
BRAZÍLIA–NÉMETORSZÁG 1-7 (0-5)
Elődöntő, Belo Horizonte, 58 170 néző. Jv.: Rodriguez (mexikói).
Brazília: Julio Cesar – Maicon, David Luiz, Dante, Marcelo – Luiz Gustavo, Oscar, Fernandinho (Paulinho, 46.) – Bernard, Fred (Willian, 70.), Hulk (Ramires, 46.).
Németország: Neuer – Lahm, Boateng, Hummels (Mertesacker, 46.), Höwedes – Müller, Khedira (Draxler, 76.), Kroos, Schweinsteiger, Özil – Klose (Schürrle, 58.).
Gól: Müller (11.), Klose (23.), Kroos (25. és 26.), Khedira (29.), Schürrle (70. és 79.), Oscar (90.).
