Sőt honfitársai őt tartják a sikerek letéteményesének. A szurkolók persze mindenekelőtt a briliáns Messiért vannak oda, de a nagy játékos négy éve nem sokat produkált a vb-n – gólt például egyet sem ért el –, ezúttal viszont igazi vezéregyéniség, s ez korántsem függetleníthető a mestertől.
A hatvanadik évében járó edző játékosként ugyanúgy a 10-es mezt viselte, mint Maradona vagy Messi, igaz, a válogatottban csak nyolcszor vehette fel, de a River Plate-ben és az Estudiantesben karmester volt, azaz ért a valódi játékhoz. (Hogy pályafutása végén Irapuatóban is futballozott, azt csak zárójelben említem, mert a mexikói város hasogató emlékeket ébreszt bennünk. Habár a hatlövetűvel támadó szovjet haderő 1986-os csapása idején még – mindmáig utoljára – a magyar válogatott részt vett a világbajnokságon.)
A tréner legnagyobb érdemének azonban nem a kreatív futball belülről fakadó ismeretét tekintik, hanem azt, hogy – zavaros ciklusok után – rendet tett a felnőtt tornán (a Copa Americán) legutóbb 1993-ban győztes, azaz „nyeretlen huszonegy éves” válogatott köreiben.
Sokatmondó labdarúgómúltja ellenére amúgy sem a látványosságra törekszik, sőt azzal a jelmondattal, hogy „nem vagyok Hanna vagy Barbera, nekem nem gyerekeket kell szórakoztatnom”, megkomponálta az argentin együttes védekezését. A többit meg rábízta Messire és Di Mariára... (Ebben akaratlanul is segítségére volt Carlo Ancelotti, mivel a Real Madrid itáliai mestere hátravitte a középpályára – ha tetszik, hajdani Sabella-szerepkörbe – a szélsőt, aki azóta valósággal újjászületett.) Más kérdés, hogy Di Mariára a belgák elleni találkozón elszenvedett sérülése miatt most nem számíthat Argentína, azaz irányító nélkül folytatódik a dél-amerikai Benelux-hadművelet.
Messi viszont megnyerheti a halványkék-fehéreknek a vb-t, feltéve, hogy mögötte ugyanolyan szilárd marad az együttes, amilyen eddig volt. Az öt meccsen mindössze három gólt kapott a csapat, bár ez nem kis részben a svájci pechvogeleknek is köszönhető, mert amit azok elrontottak! Ezzel együtt szembeszökően szervezett a dél-amerikai garnitúra, a 103-szoros válogatott Mascherano jobb, mint valaha, és elöl, ugyebár...
Igaz, a hollandok nem Messit, hanem Robbent tartják a vb eddigi legkiválóbb futballistájának. Kétségtelen, a szélső úgy száguldozik, hogy szemmel is alig lehet követni, a spanyolok elleni alakítását pedig egyenesen a modern futball legragyogóbb produkciói közé kell sorolni. Ám a főhős a narancssárgák körében sem ő, hanem a szakvezető. Van Gaalnak olykor visszatetsző a modora, de hitele van, az biztos, jóllehet különleges húzásainak egyikét, az egyik kapusnak a másikra váltását a százhuszadik percben, mosolyogva így kommentálta: „Ha nem jön be, nyomban őrültnek nyilvánítanak.”
A lehívott Cillessen meg is haragudott a kapitányra, de aztán bocsánatot kért, mert be kellett látnia: azzal, hogy Krul két lövést is hárított a Costa Rica elleni tizenegyes-párbajban, messzemenően igazolódott az edző nem éppen szokványos dön tése. Van Gaal egyébként nem tartja minden idők legremekebb holland válogatottjának a mostanit – az vitathatatlanul a hetvenes évek Cruyff-féle „Oranje-óraműve” volt –, viszont szüntelenül azt hangoztatja: a valaha volt legjobb szellemű csapatot irányítja.
A kollektíva nem Messi, hanem az argentin együttes ellen készül, mert – ahogyan Martins Indi mondta – olyan válogatott nem létezik, amely egyetlen emberből áll. Pingpongban vagy teniszben lehet egyest játszani, futballban nem... (Azért a Messi-szólóknál jó lesz odafigyelni.) Nehezíti a hollandok helyzetét Vlaar és De Jong sérülése – utóbbi megpróbálkozott az edzéssel, de megint elővette a fájdalom –, valamint az, hogy az argentinok nem győzik emlegetni: ahányszor vb-elődöntőt vívtak, annyiszor léptek elő finalistákká. (Így volt ez 1930-ban, 1986-ban és 1990-ben.)
A tulipánosok statisztikája nem ennyire fényes: két elődöntő, egy továbbjutás (2010), egy vigaszág a bronzért (ráadásul az sem lett meg 1998-ban). Az egymás elleni mérleg viszont nekik kedvez: négy győzelem, két döntetlen, két vereség. S mellettük áll Sao Paulo közönsége, mert az argentinokon kívül az Itaquera stadionban nem lesz ember, aki ne a hollandoknak szurkolna. De favorit nincs.
Csak az biztos, hogy akármelyik válogatott jut a döntőbe, úgy mulat majd szurkolótáborával – argentin diadal esetén Sabellával – együtt, akár a lurkók a Foxi Maxin, a Frédi és Bénin, a Tom és Jerryn, valamint a többi feledhetetlen William Hanna, Joseph Barbera-rajzfilmen.
Ez lesz ma
Elődöntő: Argentína–Hollandia (Sao Paulo, magyar idő szerint 22).
