Egymásba kapaszkodás ide vagy oda, a joviális elnök azért gyakorolt némi önbírálatot is. Csányi – egyebek közt – leszögezte: „A legnagyobb az elmaradásunk – és e miatt a csalódásunk – az utánpótlásban. Ezen a területen nem tudtunk előrelépni.” A felnőttlabdarúgással kapcsolatban pedig megemlítette: „Viszonylag jó úton vagyunk, bár az eredményeink ezt nem tükrözik.”
Akad itt ellentmondás, az biztos. Az elöljáró kijelentette például, hogy az állami támogatásból származó összegeket „maximális hatékonysággal, teljes transzparenciával használjuk fel”. Mindez feltehetően a tömegesítésre és az infrastruktúra fejlesztésére vonatkozik. Az MLSZ immár 215 ezer labdarúgót tart nyilván, és a 2010-ben kapott nagyjából félmilliárdos állami támogatásnak majdnem az ötszörösével kalkulálhatott 2014-ben, nem beszélve arról a 32 milliárd forintról, amely a társaságiadó-befizetésekből származik. A stadion- és pályaépítés pedig – mint tudjuk – gőzerővel folyik: a múlt évben tető alá került minden magyar ember régi álma, a felcsúti stadion, amelyhez a debreceni és a ferencvárosi aréna is társult. További huszonnyolc stadiont húznak fel vagy építenek újjá 2018-ig, de 282 pályát (köztük negyven nagyot) már 2012 és 2014 között felavattak. A maximális hatékonyságon persze lehet tűnődni, ha a pénzeső közben játékos még véletlenül sem bukkan fel, az arénákkal meg az a helyzet, hogy a debreceni stadion átlagnézőszáma 3625 – nagyjából 800-zal alacsonyabb, mint amilyen a régi sporttelepé volt –, az Üllői útra bajnoki meccsenként 6684-en, Felcsútra meg 1235-en járnak.
Márpedig mégiscsak az volna a célja az egésznek, hogy legyen futball és annak közönsége. A nemrégiben az UEFA végrehajtó bizottságába is beválasztott, tehát 1986 óta az egyetlen magyar vb-sikert arató Csányi ugyan kitért arra, hogy a válogatottnak van esélye az Eb-részvételre, azt azonban nem tette hozzá: ennek legfőbb oka a létszámemelés. Jövőre már huszonnégy csapat szerepelhet az Európa-bajnokságon, ezért a kvalifikációs szakasz legjobb harmadik helye is automatikus továbbjutást ér, míg a másik nyolc harmadik pozíció pótselejtezőre jogosít. Fejlődésről csak akkor lehetne beszélni, ha Dárdai Pál másodállású szövetségi kapitány együttese megszerezné a második helyet abban a csoportban, melynek kvalitásokban kétségkívül legkiválóbb csapata, a görög nyeretlen kétpontos...
A klubok helyzetét Csányi tárgyilagosan jellemezte. „Több NB I-es csapat torka véres” – fogalmazott, és felvetette: előbb-utóbb megint választ kell adni a kérdésre, hogy szükség van-e tizenhat együttesre az (úgymond) első osztályban. Nincs – vágjuk rá, ha arra gondolunk, miféle meghökkenést keltett Győrött és másutt az az elképzelés, mely szerint a (nem mellesleg: szintén „véres torkú”, a nyáron a külgazdásszá kinevezett Szijjártó Péterről elhíresült Dunakeszi Kinizsivel fuzionáló) kisalföldi futsalcsapat jogán szerepelne az ETO továbbra is az élvonalban. Ha az MLSZ valóban kényes az átláthatóságra, akkor e torokszorító tervnek a keresztülvitelét minden módjában álló eszközzel megakadályozza...
A nézőszámcsökkenést egyelőre sehogyan sem tudja meggátolni. Az első „Csányi-érában” 2759 volt a meccsenkénti középérték, azóta pedig így követték egymást az átlagok: 3812, 2762, 2969. Most, a stadionépítés virágkorában 2460-nál járunk... Az „érdeklődés” tökéletesen megfelel a produkció mindinkább alászálló nívójának, amely megmutatkozott abban is, hogy 2013-ban már júliusban, míg 2014-ben augusztusban elbúcsúzott minden magyar együttes a nemzetközi klubtornák előszezoni selejtezőitől. Ez a közgyűlésen nem került elő, miként az sem: 2013-ban minden idők legnagyobb különbségű vereségét szenvedte el a válogatott a szégyenteljes hollandiai vb-selejtezőn (8-1). Elhangzott viszont, hogy az U20-as válogatott ott lesz az idei vb-n, igaz, az valahogyan szintén kifelejtődött, hogy az Új-Zélandba készülő ifjak a hazai rendezésű U19-es tornán – az osztrákok elleni 1-3 után – 6-1-re kaptak ki a portugáloktól. A magyarországi lebonyolítással egyébként jó lesz vigyázni, mert legutóbb az U17-esek lettek sajnálatos sereghajtók egyetlen ponttal és szerzett góllal...
A nyugalom tehát nem feltétlenül indokolt, ezzel együtt sokakat lebilincselhetett a közgyűlés végtelen kiegyensúlyozottsága, még ha Csányi megemlítette is: „A mennyiség után ideje a minőséget forszírozni.” A hangulatot hűen tükrözte, hogy az újraválasztott elnök melegen megköszönte Kovács Árpádnak és Vizi E. Szilveszternek most befejeződő elnökségi tevékenységét.
A korábbi vezérkarban szintén törzsgárdista Tarsoly Csaba munkásságáról nem esett szó.
