Ám alighanem ez volt a világbajnokság egyetlen hiányossága, mert a rendezés (minden előzetes félelem ellenére) tökéletes, a repülőterek kényelmesek és szépek, a gépek percre pontosan indulnak, a földi közlekedést még a nem éppen fényűző Belo Horizontében is sikerült megoldani – Sao Paulóban nem volt mit tenni, de a metró (már, ha eljut az ember annak bármelyik állomásáig) szintén elviszi a tömeget az Itaquerához –, az arénák ugyancsak komfortosak és elegánsak, az érdeklődés pedig hatalmas, bár ez valóban hajszálon múlt.
Nem fogják elhinni: a brazilok legnagyobb szurkolója Julio Grondona, az argentin szövetség elnöke és a FIFA alelnöke volt. „Micsoda megkönnyebbülést jelentett a házigazdák továbbjutása Chile ellen! – mondta a nyolcvankét esztendős sportvezető, aki harmincöt éve irányítja hazája futballszervezetét. – Elvégre mi lenne a világbajnoksággal Brazília válogatottja nélkül?"
Állítólag a kétszer tizenöt perces hosszabbítás alatt a patinás luxus szállodában, az 1923 óta hírességek seregét fogadó riói Copacabana Palace Hotelben a FIFA elöljárói ugyanolyan kínban voltak, akár a brazil szurkolók a tévékészülékek és a kivetítők előtt, s a vendéglátók kiesésére úgy tekintettek, mint a vb-re mérhető legnagyobb csapásra. Felrémlett bennük, hogy újra kezdődnek a tüntetések, továbbá az, hogy üres stadionok látványa tölti be a képernyőt, mert a brazilok elfordulnak a világbajnokságtól.
Ez nem történt meg, és Grondona kedden már nyugodtan gondolhatott honfitársai találkozójára, a svájciak elleni nyolcaddöntőre. Már, ha zavartalanul gondolt rá. Az argentinok ugyanis tartottak a svájciaktól, akikről idáig csak azt tudták: elsőrendű csokoládékat, sajtokat és órákat gyártanak. Multikulturális, ám német szellemiségű futballjuk meglepte őket, bár Alejandro Sabella, a dél-amerikaiak szövetségi kapitánya az ellenfél lelki egyensúlyát a saját csapata szempontjából emelte ki: „Amennyiben túl sokat foglalkozunk a vetélytárs játékosok összhangjával, valamint a tét nagyságával, akkor úgy járunk, ahogyan a brazilok a chileiekkel. Hiába vagyunk favoritok, ha mi nem leszünk harmonikusak.
"Az argentin tábor kedélyállapotával már a mérkőzést megelőzően nem volt semmi gond. A halványkék-fehér mezes szurkolók hetvenezren érkeztek Sao Paulóba, és egyáltalán nem törődtek azzal, hogy többségüknek nem volt jegye a meccsre. Kimentek ugyanis a híres brazil építész, Oscar Niemeyer tervezte Sambadrome-ba, ahol több órás partit rendeztek, és óriás kivetítőkön nézték a találkozót. A brazilok meg bámultak, mert sok mindent el tudtak képzelni, csak azt nem, hogy egyszer tízezrek tangóznak a Sambadrome-ban...
Vezethetett volna a svájci válogatott
A stadionba érkező argentinokat viszont barátságosan fogadták, ifjú önkéntesek sora kiáltott rájuk a hangosan beszélőn keresztül: „Pelé, Maradona!" Ezek a fiatalok teniszbírói székben ültek a stadion körül, s ezt azért is említem meg, mert Roger Federer nem mulasztott el üzenetet küldeni honfitársainak Wimbledonból: „Bízom bennetek, 2-1-re nyerünk!
"Noha a Messiért és társaiért szorítók módfelett harsányak voltak, csak negyedrészt töltötték meg a tribünöket: az ülések túlnyomó többségét brazilok foglalták el, és már az első alpesi támadásnál elsöprő szimpátiatüntetést rendeztek a svájciak mellett. Az argentinok adogatásainál (ász nem akadt) csendben maradtak, majd elunták, hogy a zajos szomszédok egyfolytában énekelnek a nézőtéren, és éktelen füttyszóval semlegesítették a számukra fülsértő, sőt lélekromboló dalokat. A pályán közben nem sok történt: az európaiak szerényen visszahúzódtak a térfelükre, és egyszerű játékkal igyekeztek elrontani az argentinok futballját. Ez az első félidőben maximálisan sikerült, bár az is lehet, nem volt mit tönkretenni; annyi biztos, hogy a dél-amerikaiak a szünetig az égvilágon semmit nem produkáltak. A gyenge muzsika láttán (hallatán?) még a fanatikus közönségük is elhallgatott...
Annál inkább felélénkültek a brazilok a huszonnyolcadik percben. Ekkor – Shaqiri szólója nyomán – Xhaka a tizenegyesrúgáshoz hasonló helyzetből, középről, tisztán lőhetett, de lehagyta az albán krémesről a tejszínhabot: Romero védett. Ez azonban semmi sem volt ahhoz képest, amit tíz perccel később Drmic eltékozolt: ezúttal Albán- és Horvát-Svájc jelentkezett, Shaqiri megint kitűnően készített elő, az argentin kapussal kettesben maradó társa viszont – vagy saját képességeit túlértékelve vagy borzasztó ügyetlenséggel – úgy rúgott alá a labdának, hogy az a kiszolgáltatott Romero ölébe hullott.
Vezethetett volna a svájci válogatott, de ha gólt nem szerzett is, annyit elért: háromnegyed órára kikapcsolta Messit. Márpedig emblematikus alakjának megmozdulásai nélkül az argentin csapat olyan, amilyen az első félidőben volt...
|
| falseEddie Keogh / Reuters |
Noha a küzdelem a folytatásban is főként az alpesiek oldalán zajlott, affélével, ami akár csak a legcsekélyebb mértékben Dél-Amerika játékosságára emlékeztetett volna, az argentinok még véletlenül sem álltak elő. Első komolyabb helyzetüket az ötvennyolcadik percben alakították ki, s miután Benaglio kapus védte Rojo lövését, a balhátvéd úgy méltatlankodott, mintha argentin gólkirály lenne, és ilyen szituációból tízből tízszer küldené a hálóba a labdát. Erősödött a dél-amerikai nyomás, Benagliónak Higuain fejesénél is tornáznia kellett – D elemre azért nem volt szükség –, és immár nem egyszerűen az alpesi térfélre, hanem gyakran a tizenhatos környékére korlátozódott a játék.
A Tell Vilmos elszántságával küzdő, de a labdával svájciasan hűvös viszonyban lévő európaiak sokat köszönhettek Higuainnak, amikor a csatár az ötösön a labda mellé fejelt. (Ez valamiféle argentin specialitás lehet, mert Fernandez is hasonlóképpen járt el az első félidőben, még közelebb az ellenfél kapujához.) Majd a hetvenhetedik percben Messi végre Messi volt, ám Benaglio bravúrral hárította a bálvány veszedelmesen a jobb sarokra tartó lövését, aztán Palaciót – aligha szabályos körülmények között – „eltakarították" az útból a védők.
Semmi-semmiről kezdődött a hosszabbítás. Majd svájci passzsorozat közben percekig olézott a brazil publikum... Korán. A 118. percben Lichtsteiner „eladta" a labdát, Messi Di Mariához passzolt, aki tizenkét méterről a jobb sarokba lőtt (1-0). Dzemaili egyenlíthetett volna, de három méterről a kapufát találta el.Újra kezdődhetett a tangó a Sambadrome-ban, ha már a pályán nem volt semmiféle tánc...
ARGENTÍNA–SVÁJC 1-0 (0-0, 0-0, 0-0)
Nyolcaddöntő, Sao Paulo, 63 255 néző.
Játékvezető.: Eriksson (svéd).
Argentína: Romero – Zabaleta, Fernandez, Garay, Rojo (Basanta, 106.) – Lavezzi (Palacio, 74.), Gago (Biglia, 106.), Mascherano, Di Maria – Messi, Higuain.
Svájc: Benaglio – Lichtsteiner, Djorou, Schär, Ricardo Rodriguez – Xhaka (Gelson Fernandes, 66.), Behrami, Shaqiri, Inler, Mehmedi (Dzemaili, 113.) – Drmic (Seferovic, 82.).
Gól: Di Maria (118.).
