– Azt a vb előtt is tudtuk, hogy a másodosztályból nem nagyon juthatunk fel. Valóban, a csoportban kikaptunk az argentinoktól és az egyiptomiaktól is, ami kínos meglepetés, ha csak a magyar asztalitenisz múltjára gondolunk, ám sok minden árnyalja a képet.
– Kíváncsian hallgatom!
– Először is: Jakab János, aki éveken át a húzóembere volt a válogatottnak, kiégett. Noha kevesebbet edzett, nem a legjobban sikerült a felkészülése, betettem a csapatba, mert arra gondoltam, tud segíteni. Nem tudott, ezért vállalom a felelősséget. Kosiba Dánielnek még otthon kifordult a bokája, nem is játszott minden meccsen; ha egészséges, más eredményeket jegyezhettünk volna. Mivel nem dúskálunk jó felnőtt játékosokban, s – miként említettem – nem volt realitása a feljutásnak, három U21-es fiatal – Ecseki Nándor, Lakatos Tamás és Szita Márton – is bekerült a csapatba, közülük Lakatos már szerepelt vb-n. Rájuk nem lehet panaszom, értékes győzelmeket is arattak, s hozzászokhattak a vb-hangulathoz. Egyébként a jelenlegi ranglistán, ha az első három élversenyző helyezését összeadjuk, az afrikai ország csapata előrébb tart a mienknél, ráadásul legjobb asztaliteniszezőnk, Pattantyús Ádám nem volt ott Kuala Lumpurban.
|
Aranyosi és Jakab. Az edző vállalja a felelősséget
Földi Imre / Népszabadság |
– Gergely Gábor korábbi világbajnok még a vb közben, a nem várt vereségek után nyilatkozta: furcsának tartja, hogy Pattantyús azért nincs ott Malajziában, mert az esetleges rosszabb szereplés miatt pontokat veszít az olimpiai kvalifikációért zajló versenyben; az ő idejükben minden viadalra elutaztak.
– Azóta nagyot változott a versenyrendszer, az olimpiára kijutás lehetősége. A vb-n a másodosztályban is nagyon jó játékosok szerepelnek, s Ádám tavaly hiába volt a harminckettő között az egyéni vb-n, nem akartunk kockáztatni. A sportág szempontjából fontosabb, hogy legyen versenyzőnk az olimpián, mint hogy – mondjuk – megszerezzük a csapat-vb-n a huszonötödik helyet.
– A helyosztón a közvélemény szemében eddig nem a pingpongeredményeiről híres India is legyőzte a magyar válogatottat, s ez a harmincharmadik–harminchatodik helyre juttatta az együttest. Ennél azért csak jobb szereplést várt...
– Persze, és gondolhatja, nehéz napokon vagyok túl. Ám az is az igazsághoz tartozik, hogy többszörösen tartalékos csapattal nem is számíthattunk kiemelkedő eredményre. Tudomásul kell venni: világszerte hihetetlenül népszerűvé vált az asztalitenisz, az eddig nem jeleskedő nemzetek is egyre több pénzt fordítanak a sportágra. A játékosok többsége nem a hazájában edz, hanem ázsiai és európai centrumokban, amelyekben kiváló edzők foglalkoznak velük. Ami pedig Indiát illeti: az utóbbi években a hatalmas országnak már több remek versenyzője van, és válogatottja előttünk szerepelt a kiemelési rangsorban.
– E sportágba is mind több állami pénz kerül. Méltánylandó, hogy a szövetség iskoláknak juttat asztalokat, ütőket, labdákat, hogy egyre több gyerek pingpongozzék. De valóban ez a jó megoldás? Nem lenne-e hasznosabb a támogatásra szánt összegeket a méltatlanul alulfizetett klubedzők jövedelmére fordítani?
– Ez akadémikus felvetés, ugyanis A sport legyen a tied! akcióra kapott pénzt a szövetség nem használhatja más célra. Valamit azonban tenni kell, hiszen Budapesten lesz az idei egyéni és páros Eb, valamint a 2019-es vb. Ennyi örömünk már van.
