Hosszú út vezetett idáig.
Fiatal kora ellenére már sok klubban megfordult. Volt, hogy megszűnt a csapat, volt, hogy a fejlődése érdekében váltott. Kilencéves volt, amikor Lévára igazolt. Szlovákiában a hoki nemzeti sport, többet lehetett tanulni, mint otthon. Ám Ádám nemcsak a jégkorongban mélyedt el, felcsapott modern kori Marco Polónak is: hihetetlenül sokat utazott. Minden nap Budapestről Lévára, majd onnan haza. Legtöbbször az édesanyja – aki atletizált, kosarazott – kísérte el, aki előzőleg, amikor Ádám még az FTC-ben védett, nemcsak ügyelt rá és testvérére, a szintén korongozó Nikolettre az úton, hanem cipelte a hatalmas, jól megpakolt, nem könnyű hokistáskát is. Akkoriban ugyanis még nem volt autójuk. (A leány aztán nem tudta elviselni az edző gyakori üvöltözését, és hamar abbahagyta, viszont ügyes díjugrató lett belőle.)
Ám a pozsonyi „kaland” még hihetetlenebb: az első hónapokban ott járt magyar nyelvű iskolába, majd Mosonmagyaróvár lett a bázis, később Győr. Az ottani futballkollégiumban lakhatott, minden nap vonatozott Óvárra, onnan egy ismerős kocsival vitte Pozsonyba, az edzés után pedig ugyanilyen szakaszokban tért vissza az otthonába. Kiszámolta: havonta 3600 kilométert tett meg.
A fehérvári klub farmcsapatban már a felnőttek között is védett, sőt többször ült az osztrák hokiligában szereplő Fejér megyei együttes kispadján is. Legutóbb a debreceniek az ő remek védéseinek is köszönhették, hogy negyedikek lettek a bajnokságban, Ádám pedig kiérdemelte a sorozat legjobb kapusa címet. Először az idén áprilisban, a Tüskecsarnokban a Hokimaraton keretében, az osztrákok elleni vb-felkészülési meccsen húzhatta fel a címeres mezt, majd e tornán jégre léphetett a szlovén és az orosz B csapat ellen. Világversenyen pedig a Kanadával vívott mérkőzésen csereként mutatkozott be az együttesben, hogy aztán a finnekkel és amerikaiakkal szemben már kezdőként védjen. Izgult a finn találkozó előtt, de élete meccsének minden pillanatát ki akarta élvezni. A végére rettenetesen elfáradt, ám megérte a sisak alatt izzadni: NHL-szerződés lett a bravúrok jutalma.
A hozzáértők nagyon tehetségesnek tartották a mindig rendkívül alázatos korongozót, de termete miatt régebben nem vélték alkalmasnak a tengerentúli szereplésre. Amikor például Szuper Leventét szerződtette a Calgary – végül kilenc meccsen ült a kispadon –, az alacsonyabb kapusoknak kínáltak kontraktust. Mára más lett a módi: az amerikai és a kanadai klubok a gyorsabb játék miatt előszeretettel választanak nagyra nőtt, atletikus mozgású kapust, olyat, mint Vay Ádám.
A magyar hoki legújabb üdvöskéje mentálisan nagyon erős, remekül kezeli mostani helyzetét, amely sok kortársát valószínűleg megváltoztatná. A huszonkét esztendős korongosnak – bár a jogosítványt már megszerezte – jelenleg nincs autója. Nem szokványos, hogy egy NHL-játékossal utazhat együtt például az M3-as metró népe. Kollégám is meglepve látta őt a napokban egy szerelvényen. Ha vesz is majd kocsit, semmi esetre sem feltűnő járgányt választ.
A kapust sokan keresték az elmúlt napokban, ám ő kerülné a rivaldafényt. De tudja: a sikernek ez is velejárója. Ugyanakkor csak a védésekre és a meccsekre kíván koncentrálni, celeb nem lenne, a szótól a hideg is kirázza. Bizonyos, hogy aki a földalattin kívül is látni akarja, annak nehéz dolga lesz: Ádámot televíziós főzőműsorokban, dzsungelben játszódó, rovarevéssel, megspékelt valóságshow-kban nem lehet majd felfedezni, s főhősünk a bulvárlapokat sem fogja felkeresni, hogy írják már meg magánéleti titkait.
Titok egyébként nincs: „minnesotai emberünk” Káposztásmegyeren él, van barátnője, s szoros kapcsolatot tart a szüleivel, akiknek rendkívül sokat köszönhet. Sem édesapja, sem édesanyja nem volt „jégpapa”, „jégmama”, egyikük sem szólt be az edzőknek – ahogy ezt sokan megteszik –, nem kértek rajtuk számon semmit, sőt amikor Péter papa bekiabált néha-néha a fiának, hogy Ádámnak mit kéne csinálnia, a fia kérte: hagyja abba, hiszen ő nagyon jól tudja, hogy mit kell tennie a ketrec előtt.
Aki nem járatos a hoki világában, a Vay Ádám név annak is jól csenghet. Főleg, aki szereti a történelmet. Vay Ádám, a szabadságharc kuruc szenátora, II. Rákóczi Ferenc udvari főkapitánya, a fejedelem szürke eminenciása volt. Több mint tíz éve a vajai kastélyban összegyűltek a Vay-leszármazottak, közöttük Ádám édesapja és nagyapja, akiknek a neve szerepel a terebélyes családfán. A híres hős híressé vált utóda is szerepel a származási listán, és szintén járt már a Felső-Tisza-vidék szép, reneszánsz stílusú épületében. A gimnáziumban kedvenc tárgya a történelem volt, s ki tudja, ha jól sikerül az amerikai kaland, róla is elneveznek majd egy utcát vagy egy teret.
Szlovákiában nagyon sokat tanult, rengeteget köszönhet Marcel Sakácnak, aki Pozsonyban évekig foglalkozott vele, ő tanította meg a kapusmesterség titkaira. Ma már itthon is felkészültebbek a szakemberek, nem véletlen, hogy a jégkorongozókat példaképül állítják más sportágak képviselői elé. Például Bernd Storck, a magyar futballválogatott német szakvezetője arról beszélt a játékosoknak: az Európa-bajnokságon úgy küzdjenek, ahogy Szentpéterváron tették azt a magyar jégkorongozók. Ádám örül, hogy rájuk hivatkozott az edző, de nem ül majd le a tévé elé. Focizni ugyan szeret, de nézni nem szokta a meccseket.
Az ő életeleme az állandó mozgás.
Névjegy
Vay Ádám
Hatszoros válogatott jégkorongozó. A kapus 1994-ben született, négyéves korában már edzésre járt.
Az FTC szuperminicsoportjában kezdett, majd következett a Budapest Stars, a HK Levice, a Hoba Bratislava, a Fehérvár, a Trnava, a Patriot Budapest, az El Paso Rhinos, a Debrecen. A múlt héten az A csoportos vb-n nyújtott teljesítményének köszönhetően az észak-amerikai profi ligában szereplő Minnesota Wild szerződtette.
