galéria megtekintése

Magyar futball: Sehol sincs tartomány

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 30. számában
jelent meg.


Hegyi Iván
Népszabadság

Évenként ezres nézőátlag-emelkedéssel kalkulált a Magyar Labdarúgó Szövetség 2011-ben. Egyúttal azt is vizionálta, hogy 2015-től két magyar kupacsapatnak a csoportkörbe, egynek pedig az egyenes kieséses szakaszba kell jutnia. Ám növekménynek és fejlődésnek nyoma sincs: a pályán és a nézőtéren láthatatlan emberek vannak.

A labdarúgó NB I legutóbbi fordulójának mérkőzéseit 17 922 – átlagban 2240 – szurkoló tekintette meg a helyszínen. Harmadszor fordult elő, hogy a 18 ezret sem érte el az össznézőszám, amely kilenc alkalomból csupán kétszer „magasodott” a 25 ezer fölé. Az őszi átlag 2708. Ez megfelel, ha másnak nem is, annak a folyamatnak, amely 2006-ban kezdődött, és – egyetlen évad kivételével, amely csak erősíti a szabályt – azóta is tart. A 2005 nyarán véget ért bajnokság átlagnézőszáma még 3318 volt, a következőé már csak 2518, és attól kezdve ebben a 2500–3000 közti tartományban mozog az érdeklődés hazánk úgynevezett futballja iránt.

Súlyos arculcsapása ez az MLSZ 2011-ben közre adott – és a józanok körében már akkor is meghökkenést keltő – „stratégiai tervének”, amelyben az állt, hogy az átlagnézőszámnak évről évre ezerrel kell emelkednie, és 2018-ra el kell érnie a tízezret. Ez utóbbi szám már a megjelenése pillanatában dilettantizmusról árulkodott, hiszen 10 000-es adatokat legutóbb a hatvanas években produkált az NB I mezőnye. Olyan esztendőkben, mint például 1966, amikor a válogatott a világbajnokságon 3-1-re legyőzte a brazilokat, és a fényes liverpooli diadal után harminc nappal rendezett, 3-0-ás angyalföldi győzelemmel zárult Vasas–FTC – szóló, tehát nem kettős – rangadón 80 ezren tolongtak a Népstadionban. Abban az évben 11 967 volt az átlagnézőszám, ezzel kellene konkurálni négy esztendő múlva...

Csak hát a műfutball hidegen hagyja az embereket, a látogatottság középértéke nemhogy ezerrel, de semmivel nem emelkedik. A múlt heti 17 922 úgy jött össze, hogy két meccsen több mint 11 ezren voltak, haton meg összesen hatezren. A 2010 óta hivatalban lévő Csányi Sándor MLSZ-elnök kissé elhamarkodottan jelentette ki 2011-ben, hogy „sikerült javítani a labdarúgás társadalmi támogatottságán”.

 
Hány év magány?
Hány év magány?
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Nem sikerült. Még a nagyszabású stadionépítésekkel sem. A felcsúti „katedrálisban” – az ilyenkor szorongatóan nehéz helyzetben lévő MTI szerint – háromszázan tekintették meg a helyi, akadémiai együtteshez képest kissé magas korátlagú csapat és a Dunaújváros találkozóját. A debreceni nézőátlag 3468 – nagyjából a harmada a korábbi sporttelep befogadóképességének –, és még a kiemelkedően legjobb, a kilencezret közelítő átlagot produkáló, az európai kupák prológusából kiselejtezett FTC-nek sem kellett volna húszezres cifra palota. (Habár ez nem szövetségi, hanem politikai ügy, benne a ferencvárosi klub ethoszát rongáló pártigazgató elnökkel.)

Érdeklődés persze azért nincs, mert nincs valódi labdarúgás. Az imént már szóba kerültek az európai klubtornák. Ezekről a hazai futballszövetség a 2011 márciusában közre adott „stratégiájában” leszögezte: „A 2012 és 2014 közötti időszakban évente egy klubcsapatnak a főtáblán kell szerepelnie; 2015-től már kettőnek, ebből az egyiknek a tavaszi folytatást is meg kell érnie.”

Ez az elvárás, ugye, köszönő viszonyt sem ápol a realitásokkal. A kvalifikációs előjátékok során a múlt évben már júliusra, az idén augusztusra kizúgott valamennyi magyar gárda. (Szándékosan nem említek csapatot.) Kétségkívül nagy javulásra volna szükség jövőre, hogy két közösség kerüljön a csoportkörbe, és egyikük még az egyenes kieséses szakaszban is domboríthasson...

Eddig a nemzeti együttesre vonatkozó elképzelések megvalósítása sem áll jobban. A „stratégiai” cél az (idézem): „A válogatottnak a 2020-ig sorra kerülő öt világversenyből – három Európa- és két világbajnokság – kettőre kellene kijutnia.” Az első két hajó már elment: a 2012-es Eb-t és az idei vb-t – mint 1972, illetve 1986 óta „rendesen” – honfitársaink nélkül tartották. A kontinenstorna mezőnyének kibővítése segítség lehetne – az UEFA szinte minden második tagállamának válogatottja a szereplők között lehet 2016-ban –, de az északírek elleni itthoni 1-2 nem a legjobb antré volt Franciaországhoz, sőt.

Meg kell jegyezni, hogy Csányi elnök nem mindent látott rózsaszínben. Szövetségi beiktatása után azt mondta: „Életem talán legnehezebb feladatát vállaltam el, s egyáltalán nem biztos, hogy sikeres tudok lenni.”

Ha úgy tetszik, a francia kapcsolat mégis-máris itt van. Egyelőre Balzac remekével, az Elveszett illúziókkal.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.