A parkoló egyik pontján Szilágyi Áron, a másikon Cseh László köré tömörültek a rajongók. Rengeteg fiatal amilyen áhítattal, olyan hitetlenkedve nézett fel kedvencére, hogy az, akit a tévében látott, most hús-vér emberként jelenik meg, karnyújtásnyira tőle. Megnyugtató a tudat, hogy ezekben a napokban nem VV Aurelió a legnagyobb sztár.
Imre Géza szemüvegben van, elbűvölő jelenség, fáradhatatlanul ír alá mindent és pózol a közös képekhez. A tinilányok körében Kenderesi Tamás a legnépszerűbb. Mosoly, kattintás, mosoly, kattintás, csak úgy csillognak a fogszabályzók a napfényben. Szinte búcsúbeli a hangulat, a szponzorok egyike pink lufikat, a másik édességet osztogat.
Aztán utat tör a tömegben egy motoros rendőr. Majd újabb hat. Aztán egy rendőrautó. Olyan a felvezetés, amilyennek lennie kell. Végül befut egymás mögött a négy busz a sportolókkal és edzőikkel. Üdvrivalgás fogadja őket, árad a szeretet a hősök felé. Három hete ugyaninnen indult a csapat; akkor a médiamunkásokon és családtagokon kívül szinte senki nem volt kinn, hogy búcsúztassa őket.
|
...és a közönség
Földi D. Attila / Népszabadság |
Egyéb különbség: ha az induláskor megjegyeztük, hogy kaotikus volt az egész, szervezett program nélkül, akkor most elismerően kell szólnunk: a Magyar Olimpiai Bizottság megadta a módját az ünneplésnek, benn a csarnokban látványos és érzelemdús fogadtatásban részesültek a sportolók.
A dramaturgiai csúcspontot az jelentette, amikor szétnyílt a függöny, és zene kíséretében bevonultak az érmesek és a pontszerzők.
Elöl jött Hosszú Katinka és edző-férje, Shane Tusup. Különös érzés lehet neki is: tíz éve valószínűleg azt sem tudta, hogy létezik Magyarország, most pedig olyan diadalmasan vonul be, mint hajdanán Rómába a Galliából hazatérő Julius Caesar. Az élményt fokozta az óriáskivetítő, amelyen azért még bejelentkezett a közszolgálati sporttelevízió híradója, és igen, az Egy percet sem úsztuk meg, mint ahogyan az általános iskolák évnyitóját-évzáróját idéző, beszédnek nevezett közhelygyűjteményeket sem. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kifejtette, hogy a sport a politika fölött áll, egyesíti a nemzetet, ezért is kiváló ötlet a kormánytól, hogy stratégiai ágazatként kezeli a sportot. Borkai Zsolt MOB-elnök a világon mindenkinek köszönetet mondott, kivéve a sajtónak, amely közvetítette az előkészületeket és a sikereket; mindegy, nem haragszunk meg. Szabó Tünde államtitkár is mondott valamit valamiről.
De aztán átvették a főszerepet a főszereplők: az érmesek érkeztek egyesével a színpadra rövid interjúra. A két műsorvezető, Siklós Erik és Kovács István – az olimpiai bajnok ökölvívó – faggatta őket kiváló hangulatban. A dramaturgia itt is a fokozáson alapult, a bronzérmesektől haladtunk Kozák Danuta és Hosszú Katinka felé. A végén elkészült az első közös fotó is az olimpia tíz legsikeresebb sportolója közé is bekerülő két magyar lányról, majd az érmesekről. Még látványos konfettizápor is zúdult a népre, nem lehetett panasz a körítésre. Csak a technikára: nem volt ugyanis hang azon a videón, amelyen a szurkolók köszönték meg az olimpikonoknak a nagyszerű szereplést. Siklós mesterien oldotta fel a kínos szituációt: majd elküldik írásban, ígérte.
De nem lesz rá szükség: szavak nélkül is láthatták Rio magyar hősei, hogy mennyien és mennyire szeretik őket idehaza.
A legjobb szövegek
„Rendben, engedek az erőszaknak, ha már mindenki ezt akarja hallani: örülök az ezüstnek. Ami – ahogyan megjegyezték – nem is ezüst, hanem fehérarany.”
Imre Géza
„Azért nem vagyok szerelmes belé.”
Kenderesi Tamás a példaképe, Michael Phelps hiányát firtató kérdésre.
„A kétszáz pillangó után bennem volt, hogy kiszaladok a reptérre, és megpróbálok elcsípni egy gépet, vissza sem megyek a vízbe. De aztán sikerült feljönnöm a mélypontról. Ez már jól megy, most már csak azt kellene megtanulni, hogy ne kerüljek mélyre.”
Cseh László
„A kétszáz hát végén olyan erősen nyúltam be a célba, hogy kiment a könyököm.”
Hosszú Katinka
„Még Rióban visszanéztem az asszókat. De egyedül, Győző (Kulcsár Győző, az edzője – a szerk.) nélkül, mert nem akartam hallani, mit és hol rontottam el.”
Szász Emese
„Szilágyi Áronék már haza is jöttek, mire mi elindultunk Rio de Janeiróba. Úgy éreztem: úristen, ezt az olimpiát lekéstük.”
Fazekas-Zúr Krisztina
„Bocs, Erik. Mi mindent megtettünk.”
Szabó Gabriella arra a kérdésre, hogy miért nem nyert olyan fölénnyel a kajak kettes, mint az egyes és a négyes.
