Hasonló volt az Iparművészeti Múzeum szelenceügye. A kilencvenes évek második felében eltűnt a gyűjteményből néhány XVIII–XIX. századi szelence, azaz olyan díszes, fedeles dobozka, amelyet két-három évszázada úri körökben édesség, szépségtapasz vagy egyéb kozmetikum tárolására használtak. Az eltűnt szelencékből egy magángyűjtő megvásárolt párat egy műkereskedőnél. Ám otthon, jobban megvizsgálva őket, felismerte, hogy azok az Iparművészetiből valók. Fotóik ugyanis megjelentek Ács Piroska 1994-ben kiadott Szelencék titkai című kötetében. Ezek után fogta a díszes dobozkákat és visszaadta azokat a múzeumnak. Nem tudjuk, a műkereskedővel hogyan rendezte a dolgot, de azt igen, hogy néhány év múlva az Iparművészetire hagyta a gyűjteményét is.
A Szépművészeti Múzeumból a II. világháborúban a megszállók által elvitt kincsekből még sok mindent várunk vissza. Van azonban megkerült kép is: Giorgio Vasari Kánai menyegző című festménye. Az Esterházy-gyűjteményből származó alkotás harminc éven át szerepelt a Szépművészeti állandó kiállításán, majd 1942-ben kölcsönadták a Pénzügyminisztérium Szentháromság téri épületének berendezéséhez.
 |
Giorgio Vasari: Kánai menyegző
Szépművészeti Múzeum |
A pénzügyminisztériumi palota azonban 1945-ben bombatalálatot kapott, és a kép a felfordulásban eltűnt, majd a hatvanas években a montreali Museum of Fine Arts szerezte meg. Miután a magyarok jelezték, hogy a festmény tőlük származik, hosszú és majdnem reménytelen tárgyalások után 1999-ben, Orbán Viktor miniszterelnök látogatásakor a kanadaiak úgy döntöttek, visszaadják a Vasarit. Soha nem derült ki, milyen úton került el annak idején az országból.
A neve elhallgatását kérő egyik megyeszékhelyi múzeumunkból a nyolcvanas években pártvonalon, kölcsönzés révén jutottak ki festmények, amelyek elfelejtődtek, és évekkel később újrakeretezve kerültek az intézmény szakértő munkatársa kezébe, aki felismerte hátoldalukon a pecsétet. Miután igazolták a tulajdonjogot, visszakapták.
A második világháború végén rengeteg kastélyt fosztottak ki, hol a megszálló katonák, hol a helyi lakosság. A manapság már múzeumként működő kastélyok számára pedig a hiteles enteriőrök újraberendezése miatt fontos, hogy az elvitt tárgyakból egyre több kerüljön vissza, ezért szakértők intenzíven figyelik a műtárgypiacot, hátha feltűnik valami. Így került visszavásárlással a közelmúltban a fertődi kastély koncerttermébe néhány értékes bútor külföldről.
|
A Gödöllői Királyi Kastélynak visszajuttatott cserépkályha
Koncz György / Népszabadság |
Visszaadásra is akad példa. A dányi Dóczi Imre darabokban vásárolt egy gyönyörű antik cserépkályhát, de amikor rájött, hogy a Gödöllői Királyi Kastélyból való, visszajuttatta azt oda. Később megtudta a történetét is. A háború alatt az oroszok bontották le a kályhát, amit aztán elcseréltek valakivel, akinek leszármazottaitól ő évtizedekkel később megvette. A visszaszolgáltatott cserépkályháért csak egy kávét kért a kastélytól.
A gödöllőiek egyébként visszakaptak már mást is. Például azt az olvasókanapét, melyet a háború után az árokból szedett össze a megőrzője, s a bútor fájába égetett koronás G betű árulta el számára a bútor származási helyét.
