A többit sem könnyű összeállítani, de minden idők legsikeresebb, ötszörös vb-aranyérmes futballnemzetének fél évszázados álomtizenegyét kirakni a legnehezebb. Szinte bocsánatot kell kérni azoktól, akiket az egyszerű szakíró merészelt kihagyni… Tehát elnézést, Carlos Alberto, Lucio, Juan, Junior, Falcao, Gerson, Dirceu, Ronaldinho, Romario, Rivaldo és sokan mások!
Azok közül, akik benn vannak, jó néhányan két vb-döntőben szerepeltek (egyszer nyertek, egyszer vesztettek). Ilyen a 104-szeres válogatott kapus, Claudio Taffarel, továbbá Aldair, Roberto Carlos. Ronaldo még abban is fenomén, hogy két döntős kerettagságból két aranyat és egy ezüstöt hozott ki… (Amikor – 1994-ben – először mehetett a sportvilág legnagyobb tornájára, úgy lett világbajnok, hogy egyetlen percet sem játszott.) Ha Párizsban nincs az a rejtélyes rosszulléte, akkor feltehetően háromszoros világbajnok a földkerekség valaha volt egyetlen triplázójával, Pelével, valamint Cafuval együtt.
Ronaldo búcsúmeccsén 2011 júniusában Paulo Whitaker / Reuters |
A jobbhátvéd szériában három vb-döntőben futballozott – ez ugyancsak unikum –, és be kellett érnie két arannyal, valamint egy ezüsttel… Amúgy ő minden idők legtöbbszörös (142-szeres) brazil válogatottja a balhátvédjátékot egyenesen más dimenzióba helyező Roberto Carlos (125) előtt. Pedig utóbbit megelőzően – vagy az ő idejében – is akadtak óriások, mint Giacinto Facchetti, Paolo Maldini, hogy a rendkívüli Roberto ragyogó honfitársait, Francisco Marinhót, Brancót, Leonardót ne is említsük…