A mostani ezüstérmeseket egyedül Messi reprezentálja. Ő azon kevesek egyike, akiket koruk legjobbjának tartanak, de nem voltak világbajnokok. Szintén nem volt vb-aranyérmes – de még döntős sem – Silvio Marzolini, aki viszont a Buenos Aires-i El Grafico szerint minden idők legjobb argentin balbekkje. A Boca Juniorsban 387 bajnoki meccsen szereplő hátvéd 1968-ban – honfitársa, Roberto Perfumo oldalán – szerepelt azon a Brazília–Világválogatott mérkőzésen, amelyen négy magyar, Albert Flórián, Farkas János, Novák Dezső, Szűcs Lajos játszott. Perfumo a FIFA All Starsba befért, ide nem... Javier Zanetti pedig nem kevesebb, mint 145-ször tűnt fel a válogatottban, de jellemző a modern idők argentin ínségére, hogy hazája legjobbjaival semmit sem nyert.
Világbajnok csapatkapitány volt viszont a védőként (mindent egybevetve) 134 gólt szerző, utóbb szövetségi kapitánnyá is kinevezett Daniel Passarella. Rajta kívül a tíz évet a Tottenhamnél töltő, a Falkland-háború alatt ugyancsak a londoni klubban futballozó Osvaldo Ardiles, valamint a vb-gólkirály Mario Kempes képviseli a hetvenes évek győzteseit. Ma mindkettő szakkommentátor: a korábbi középpályás az RTE ír televízió nézőit kalauzolta a 2010-es és a 2014-es világbajnokságon, míg a három vb-n szereplő, ám csupán 43-szoros válogatott Kempes az ESPN amerikai sportcsatorna spanyol nyelvű adásának dolgozik. Hogy nincs több hetvennyolcas, abban nagy szerepe van annak: a vb-diadalt köztudomásúan külső körülmények hatására sikerült elérni Jorge Videla tábornok rémisztő rezsimje idején. (A FIFA örök szégyene, hogy Argentína rendezhette és nyerhette azt a tornát.)
|
Diego Maradona (b) és Claudio Caniggia
Enrique Marcarian / Reuters |
A másik világbajnok argentin csapatból, az 1986-osból Oscar Ruggeri, valamint Diego Maradona, a valaha volt legnagyobb virtuózok egyike került be az álomtizenegybe. Mindkettő vb-arany- és -ezüstérmes, sőt ha az uruguayi származású mexikói Edgardo Codesal nem vezeti el az 1990-es döntőt, akkor a védő és az „isteni” extra klasszis egyaránt kétszeres világbajnok. Itt nyomban eldől a vita, hogy Maradona vagy Messi... A nyolcvanhatosok közül eséllyel pályázott még az All Star-csapattagságra a döntő győztes gólját szerző, finom pengés Jorge Burruchaga, de az 1990-ben ezüstérmes Claudio Caniggia még nála is nagyobb figura volt. Szintén a kilencvenes kompániát képviseli a kitűnő „dublőr”, a Nery Pumpido mögött a River Plate-ben és a válogatottban is sokáig tartalék, majd a vbn bravúrosan beugró, sőt egyenesen klasszikussá váló Sergio Goycoechea. Tizenegyedikként említjük, de korántsem tartjuk utolsónak a védekező középpályások korszakos egyéniségei közé tartozó Fernando Redondót. Passarellát most átigazolhatnánk kölcsönjátékosnak a sportrovatba.
|
Daniel Passarella a River Plate vezetőedzőjeként
Reuters |
Szakvezetőként annak idején ő is leírta a ragyogó Redondót.
Hegyi Iván sorozatának első részét, amely az angol álomtizenegy összeállításáról szól, itt olvashatják.
