Ráadásul a jövő sem ígér semmiféle közeledést. Tavaly decemberben Sanghajban, az ifjúsági világbajnokságon hat-hat kínai fiú és lány játékos vett részt, s mindannyian bejutottak a legjobb nyolc közé. A tetejébe úgy, hogy az akkor még csak a tizenhetedik évét betöltő Fan Zhen-dongot el sem indították fiúegyesben, mondván, a felnőtt-világranglistán harmadik helyezett tinédzser kinőtte már a korosztályos vb-k nívóját...
Téglás Péter, a magyar női válogatott szakvezetője – nem mellékesen a kivételes menetelése nyomán a világrangsorban immár tizennegyedik Póta Georgina trénere – mindehhez hozzáteszi: ha a kínaiak létszámkorlátozás nélkül szerepelhetnének, a fölényük még megrázóbb volna. „Biztos vagyok benne, hogy amennyiben a pekingi pingpongközpontban készülő férfi és női játékosok rendszeres résztvevői lennének a legnagyobb nemzetközi eseményeknek, ők foglalnák el a világranglista első húsz-húsz helyét” – jegyzi meg a kapitány.
A Kínát többször megjárt szakember szerint az ázsiai országban csak szándék kérdése volna, hogy versenyzői bármely sportágban arassanak. Az asztaliteniszezők külön pechje, hogy arrafelé éppen a tízmilliók által űzött pingpong vált nemzeti sporttá, s már hat-hét éves kortól szisztematikusan, bentlakásos intézményekben készítik fel a gyerekeket. Téglás úgy véli: a kínaiak főleg fizikailag nőnek ellenfeleik fölé. Bár technikai tudásban a legjobb európaiak nem maradnak el tőlük, az embertelen mennyiségű tréning miatt felülmúlhatatlan a labdabiztonságuk. „Minimális esélyt sem látok rá, hogy be látható időn belül akár csak megközelítsék őket” – mondja az edző.
Hogy a példátlan fölény nem használ a játék népszerűségének (noha az ITTF – a Nemzetközi Röplabda Szövetséggel holtversenyben –a legnagyobb taglétszámú sportági szervezet), arról vitatkozni sem érdemes, s nem teszi ezt Faragó Judit, a nemzetközi szövetség vezérigazgatója sem. Így fogalmaz: „Nem egészséges, ha egy ország hosszú ideig nagymértékben dominál, hiszen a sport szépsége éppen a kiszámíthatatlan eredményekben, a rivalizálásban és a meglepetésekben rejlik. Ezért az olimpián két-két játékosban maximáltuk egy-egy ország képviseletét, és megpróbáljuk rávenni a kínai illetékeseket arra: nyissák meg kapuikat több közös edzőtáborozásra, felkészülésre, edzőtovábbképzésre. Történtek is előrelépések ez ügyben, de kétségtelen, nem olyan tempóban, ahogyan szerettük volna.”
Az elképesztő hegemónia amúgy már Kínát is zavarja, ám azt mégsem várhatja el tőle senki, hogy játékosai készakarva veszítsenek...
Archív Schlager
A harmadik évezredben eddig hét egyéni vb-t rendeztek. Ezeken férfi- és női egyesben 28-28 érmet osztottak ki; mindegyiket (nyolc, illetve három kivételével) kínai játékos nyerte. Más nemzet képviselőjeként legutóbb az osztrák Werner Schlager, Karsai Ferenc tanítványa volt aranyérmes 2003-ban.
