Aki előbb az amerikai filmiparban, a Metro-Goldwyn-Mayer szövegírójaként szeretett volna karriert csinálni, később visszatért Magyarországra, és a Hűvösvölgyben, majd a népligeti Mutatványos téren bábozott a gyerekeknek. Fia hatévesen már játszott a családi bábszínházban, 1945-ben, húszévesen át is kellett vennie, mert édesapja munkaszolgálatosként eltűnt a fronton.
Kemény Henrik a bábozás ezermestere lett: darabot írt, bábot faragott, kelléket készített, és persze nap nap után a paraván mögé állt, hogy kedvenc figurájával, Vitéz Lászlóval, valamint annak palacsintasütőjével (ahogyan ő nevezte: „a nagymamucika báli legyezőjével”) alaposan eltángálja a Halált, a gonosz embereket, meg a „csokipofájú” ördögöt a gyerekek nagy-nagy örömére.
És tángálta is őket csaknem 90 éves koráig, pedig sokszor alakult keservesen az élete.
1952-ben a család ligeti bábszínházát – miként a többi mutatványosbódéját is – kapitalista csökevénynek minősítve bezáratta a hatalom, és az évtizedekig magányosan álló épületre csak egyszer mosolygott rá a remény, amikor a rendszerváltozás környékén a Soros Alapítvány segítségével sikerült rendbe tenni, ám egy avató előadást követően minden maradt a régiben, ráadásul az épület 2011-ben le is égett.
És bár Heni bácsi, ahogyan mindenki nevezte Kemény Henriket, Győrben megalapította az első vidéki bábszínházat, dolgozott az Állami Bábszínházban, majd a Kolibri Színház tagja lett, gyakran feltűnt a televízió képernyőjén, később, ahogy korábban vásárokban, gyermekrendezvényeken is, azért ő maradt, aki volt: a bábozás csodálatos, csupa szív, ördöngös kezű ezermestere.
Aki kapott jó néhány kitüntetést, köztük számos szakmai elismerést, érdemes művész lett, Kossuth-díjas, és megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét is, amelyet az ünnepség után hazavitt, és a legöregebb Vitéz Lászlója mellére tűzött.
Úgy gondolta, végül is őt illeti, sokat harcolt érte. És most a Vigadó Galériában láthatjuk eme legöregebb Vitéz Lászlót is, mellén a kitüntetéssel, és láthatjuk egy 120 éven keresztül gyarapodó családi gyűjtemény páratlan darabjait.
A Magyar Művészeti Akadémia által szervezett és Láposi Terka színháztörténész által életre segített gyönyörű kiállítás csaknem 130 bábot és marionettet, mintegy 320 eredeti kelléket és díszletet, valamint személyes relikviákat, írásokat, hangfelvételeket vonultat fel.
Egyebek mellett a nagypapa, Korngut Salamon működési engedélyét, aztán fényképeket a múltból: a népligeti mutatványosok utcáját, a családi bábszínházat, egy jelenetet Bunkó Bandi és a megbolondult autó című 1930-as előadásból, a 2011-ben porig égett bábszínházat, és megcsodálhatunk gyönyörű bábfigurákat, muzeális értékű kellékeket, a zenét szolgáltató, korabeli gramofont, Heni bácsi személyes tárgyait, szerszámait. Még műhelyének egy részletét is. Amelyben szerszámok, félkész bábok, jegyzetek, rejtélyes alkatrészek sorakoznak, azok, amelyek segítségével embert tudott faragni bármiből.
Szervusztok, pajtikák! Kemény Henrik-emlékkiállítás február 1-jéig látható
