– Ami biztos: az ön esetében a sportági tapasztalat hiányára senki nem hivatkozhat...
Utánpótlásmeccsen megindult felém egy felbőszült apuka, de aztán sarkon fordult
– Igyekszem a vízilabda minden területén kipróbálni magam. Jelenleg is játszom a másodosztályban, rendszeresen tartok fiataloknak edzőtábort, s most már belekóstoltam a bíráskodásba is. Amúgy sokan megkérdezik: mi a jó abban, ha valakinek egy órán át a nénikéjét szidják a tribünről? Én ezt másképp fogom föl, kihívásnak tekintem, és az a célom: úgy legyek túl egy-egy mérkőzésen, hogy észre sem vették a jelenlétemet.
– Pólómeccsen észrevétlen bíró? Nem ábránd ez?
– Aki ebben a sportágban játékvezetőnek szegődik, az tudja, a lehetetlent célozza meg, ha hiba nélkül akarja levezényelni a találkozót. Mivel a bíró a testfelület jó részét nem látja, gyakran kizárólag a rutinjára, a megérzéseire támaszkodik, de szinte biztosan hoz téves ítéletet is. A reális terv a hibás döntések minimalizálása lehet csupán, és meggyőződésem: a vízilabdát korábban magas szinten űzők jó eséllyel válhatnak kvalifikált játékvezetőkké is.
– Vízbe taszajtani akarták-e már felháborodott drukkerek?
– Utánpótlásmeccsen megindult felém egy felbőszült apuka, de aztán sarkon fordult. Egyelőre ennyi...
– Ahogyan hallom, kézrázásból viszont bőven kijutott.
|
Fodor Rajmund (kék sapkában) mit ítélne ebben a helyzetben?
Balogh László / Reuters |
– Nem dicsekvésből mondom, hanem azért, mert így igaz: játékvezető kollégától, ellenőrtől, edzőtől és játékostól is rengeteg gratulációt kaptam rövid pályafutásom alatt. Az elismerések természetesen jót tesznek az önbizalmamnak, és ösztönöznek is a jövőt illetően. Ahogyan az is: a férfi OB I-ben a csongrádi rangadó, a Szeged–Szentes találkozó és a KSI–Ybl mérkőzés után néhány napja rám bízták az FTC debreceni – a tévében közvetített – vendégjátékát.
– Lesz-e olyan meccse a 2016-os riói olimpiának, amelynek a jegyzőkönyve azt örökíti meg, hogy „vezette: Fodor”?
– Maradjunk annyiban: nemsokára kezdődik a hazai rájátszás, és boldog lennék, ha szerepet kapnék a playoffban. Aztán meglátjuk, hogyan tovább: akar-e engem a vízilabda bíróként is, és ha igen, akarom-e én a pólóbíráskodást istenigazából? Hol van még ehhez képest Rio?
