Az utóbbi évtizedben a férfiaknál Djokovics, Nadal, Federer és Murray osztotta fel egymás között a világot: a 43 Grand Slam-cím közül csak négy került más kezekbe. A 2004-es Roland Garroson az argentin Gaudio, a 2005-ös ausztráliai versenyen az orosz Szafin, a 2009-es US Openen az argentin Del Potro, míg januárban Melbourne-ben a svájci Wawrinka volt a tornagyőztes.
A szuperkvartett most trióra szűkült (a címvédő Nadal sérülés miatt nem szerepel New York nagy versenyén), a kakukktojás urak listáján levők közül Gaudi és Szafin már rég visszavonult, Del Potro sérült, így egyedül Wawrinka próbálkozhat a duplázással. Vannak persze – örvendetes módon – igazán áttörésre képes fiatalok is az esélylesők között, hiszen a már hat ATP-tornagyőzelemnél tartó kanadai Raonic és a wimbledoni elődöntős bolgár Dimitrovmind hangosabban dörömböl a kapun bebocsátásra várva, s a tapasztaltabbak közül a cseh vitéz Berdych, valamint a nagy francia medve, Tsonga is sokáig eljuthat, ám be kell látnunk, az idei US Open egy emberről szól.
Roger Federerről. Ha őt avatják bajnokká (szeptember 8-án, magyar idő szerint hétfő késő este), akkor az azért szenzáció, mert 6. itteni, s összességében 18. Grand Slam trófeáját szerezné meg. Ha pedig nem ő nyer, az azért lesz meglepetés, mert ilyen könnyűnek tetsző siker aligha ígérkezik valaha is a számára. Most vagy soha – fogalmazhatunk a világklasszis esetében, aki harminchárom esztendősen olyan lehetőséget kapott a sors(olás)tól, amely ritkán ismétlődik meg.
Az indulásnál Matosevic, utána Ramos-Vinolas vagy Groth, aztán Karlovic, Nieminen, Melzer vagy Granollers, a negyedik körben Fognini vagy Bautista-Agut, a negyeddöntőben Gasquet vagy Dimitrov, az elődöntőben Ferrer vagy Berdych... Kalapot emelünk mindegyikük előtt, de látszólag kellemes ellenfelek a svájci teniszprofesszor számára. Akit nem csupán a múlt minősít (hat itteni döntője közül ötöt megnyert; igaz, az utolsót még 2008-ban), de az idei produkciója is.
Nyolcszor jutott döntőbe (a többi közt három Masters-tornán, valamint Wimbledonban), elődöntős volt a Roland Garroson, nyert három ATP-viadalt, s harmadik helyen jegyzik a világranglistán. Tudása nem kopott, némiképp lassabb játékát hatalmas rutinjával ellensúlyozni tudja. A kortársak, beleértve a legnagyobbakat is, ritkán tudják kihozni ellene igazi formájukat: túlságosan is nagy a tekintélye az Öregnek, aki tökéletesen „olvassa” a játékot. Djokovics ésMurray ága jóval nehezebbnek ígérkezik, ráadásul már a legjobb nyolc között egymással találkozhat a két klasszis.
|
Roger Federer
Peter Llewellyn / Reuters |
A brit koránt sincs olyan formában, mint 2012-es pompás kemény pályás szezonja idején, a szerb pedig, aki 2011-ben már tornagyőztes volt az Arthur Ashe stadion 22 ezres publikuma előtt, s aktuális wimbledoni bajnokként érkezik Amerikába, a felvezető tornák eredményei alapján nem tetszik igazán magabiztosnak. Most alaposan próbára tehetik fizikai felkészültségét, hiszen az ő ágán próbálkozik Kohlschreiber, Isner, Tsonga, Murray, Wawrinka, Nisikori és Raonic is.
A hölgyeknél a román Simona Halep nyitja ma (magyar idő szerint délután öt órakor) az idei US Opent – a világrangsor 583. helyén álló amerikai Collins lesz az áldozati bárány), s könynyen lehet, hogy a bukaresti klasszis a női torna zárásakor is fellép.WTA-második helye feljogosítja erre, ám nem feledhető, hogy az idei párizsi nyertes, s 2006-ban a US Openen is győztes orosz Sarapovával (5.) már a legjobb nyolc között összefuthat.
A tábla alsó szekciójában található még a lengyel Agnieszka Radwanska (4.) vagy a cseh Safarova (14.). Utóbbi a nyitónapon Babos Tímea ellen lép pályára, s noha januárban Sydney nagy tornájának döntőjében a magyar teniszezőnő partnereként aratott hangos győzelmet a páros világelső olasz kettőssel szemben, most aligha lesz megértő soproni illetőségű társával. A viadal nagy esélyese az ifjabb, de már harminckét éves Williams lány, Serena aki – Federerhez hasonlóan – 17 egyéni Grand Slam-tornagyőzelemnél tart (ő is ötször diadalmaskodott a US Openen, először még 1999-ben, legutóbb tavaly ősszel).
A világelső Wimbledonban csak a harmadik fordulóig jutott, azóta viszont Stanfordban és Cincinnatiben is győzött, Montrealban pedig csak nővére, Venus tudta megállítani őt az elődöntőben. Újabb családi csata New Yorkban kizárólag a döntőben jöhetne létre. Addig eljutnia kétségtelenül Serenának van nagyobb esélye, ám az ő töretlen menetelésére sem lehet mérget venni. S nem is elsősorban a felső ágon sorakozó tapasztalt játékosok – Stosur, Ivanovics, Jankovics, Kvitova – veszedelmesek: az igazi veszélyt az esztendő felfedezettje, a kanadai Eugenie Bouchard jelentheti Serena és a döntőről álmodozó többi teniszező számára.
