A Szent Margit-romok

Számos legenda fűződik Szent Margit nevéhez Fotó: Róka László / MTVA

A XIII. század második felében még Boldogasszony- vagy Szűz Mária-szigetként is emlegették, de Luxemburgi Beatrix 1319-ben, az apácák felkérésére kiadott levelében tűnik fel először hivatalosan (Boldog) Margit-szigetként. Egy biztos, Szent Margit élete figyelemre méltó volt: szülei, IV. Béla és Mária a tatárok elől (meg)menekülve a dalmáciai Klissza várában határozták el, hogy következő gyermeküket Istennek ajánlják.Margit néhány apácatársával együtt így már 1252-ben, alig tízévesen a kolostorba költözött.

Számos legenda fűződik a nevéhez, csodás gyógyulásokat tulajdonítanak neki. Sőt, a rom egyik kis épületében most éppen valaki sikeres vizsgákért mond köszönetet a domonkos rend legismertebb magyarországi nővérének.

Dúsgazdag puritánok

Bár az apácákról általában a szegénységi fogadalom és a világi fényűzéstől való tartózkodás juthat az ember eszébe, Margit monostora némiképp távol állt ezektől a sztereotípiáktól: a rend mindennapos ellátását szolgálta többek között a budai napi piac és az évi vásárok vámja, ezeken felül pedig számos földbirtok tulajdonosaként is a kolostort nevezték meg. Ákos mester óbudai prépost feltehetően kora egyik legsikeresebb üzletembere lehetett, ő intézte az apácák pénzügyeit, igencsak eredményesen. 1257-ben – alig öt (!) évvel a klastrom tényleges elkészülte után – a pápa közvetlenül az apostoli szék tulajdonába fogadta őket, ami amellett, hogy jól hangzik, azt is jelentette, hogy mentesültek az esztergomi érseknek fizetendő járandóságok alól. Anyagi gondjaik tehát minden bizonnyal nem voltak, annál is inkább, hogy az ország leggazdagabb földesurai (földeshölgyei) közé tartoztak: nem kevesebb, mint 80 falujuk volt.

Kolostorból kórház

A látogatható romkertben lévő maradványok több korszak építkezéseit bemutatják Fotó: Róka László / MTVA

Bár Margit 1270 januárjában elhunyt, a kolostor fénykora több száz éven át egészen a mohácsi csatáig tartott. Az apácák 1526-ban hagyták el az akkor már szinte várszerű építményt, amely még csordultig volt értékes művészeti alkotásokkal és pazar bútorokkal egyaránt. A zárda egy ideig lakatlan maradt, majd a császári hadvezetés főként katonai célokra, illetve egy időben kórházként is hasznosította. Enea Vico pármai művész rézmetszete csaknem hiteles képet fest erről az időszakról: alkotásán sátrak és ágyúállások is láthatók. 1542-ben a törökök végzetesen lerombolták a megmaradt épületeket, ezután a terület sokáig sivár rommezőként állt, majd parkként használták.

Az 1800-as évek közepén megkezdődtek a feltáró ásatások, a mostani állapotot egy 1994-ben kezdődő rekonstruálási folyamatnak köszönhetjük. A Margit-szigeti középkori domonkos rendi kolostor és királyi udvarhely kertjében egy, az eredeti állapotoknak megfelelően felállított karzatról az egész terület belátható: mesebeli árnyas fák fogják körbe a minilabirintusra hasonlító templom, apácakolostor és Szent Margit sírjának romjait. A Duna felőli oldal földjén egy kőbe vésett térkép is található, mellette eldobott könyv. Titkon remélem, hogy a foltos, megtépett könyvtári borító alól egy Isten rabjai-kötet kerül elő: Gárdonyi Géza éppen IV. Béla lányának legendájából merítette az ötletet.

Nem nyert, ez gróf Széchenyi István Hitele. Azért mindkettő megér egy misét.