Az más kérdés, hogy szombaton már reggel hétkor tömve voltak a buszok, s azok is az aréna felé igyekeztek, akiknek nem volt meccsjegyük: hátha... Reményük azonban alig akadt, hiszen elmúltak azok az idők, amelyek során Brazíliában kétféle nézőszámot adtak meg, mondjuk így: Fluminense–Botafogo, Maracana, 160 000 (fizető: 142 339).
A vb-n efféle megoldás nem létezik, ráadásul a Mineirao befogadóképessége fele akkora sincs, mint régen, azaz valóban kincset tartogatott a kezében az az 57 714 ember, aki belépővel indult a Brazília–Chile nyolcaddöntőre.
Néhányan eleve feladták. Négyen, hogy a mérkőzés kezdetéig jobban teljen az idő, szombat délelőtt összeálltak Belo Horizonte központjában, és elkezdtek labdázni. Úgy negyedóráig néztem: ez alatt a gömb nem esett le.
Az „unatkozók" testük minden porcikájával hozzáértek a „bolához", ám a gravitáció még véletlenül sem érvényesült, pedig a boszorkányos kvartett tagjainak egyike tizenéves lány volt. Oxi, váll, megállítás hátul a nyakon, aztán jó nagy rúgás felfelé, hogy a visszaeső labda ott maradjon mozdulatlanul bármelyikük lábfején...
Csak azért nem szédültem bele a látványba, mert Rióban vagy két kilométeren át követtem lenyűgözve egy andalgó fiatal párt: az ifjú úr átkarolta szerelmét, s a meghitt séta közben udvarolt és fejelgetett. A harmadik kilométerről már lemondtam, de nagy a gyanúm, a laszti a randi végéig a levegőben volt...
Ahogyan a meglepetés is Belo Horizontében a chileiek szerint. A vendégek hallatlan önbizalommal készültek, és kétségkívül erősnek kellett lenniük lelkileg, hogy a stadion felé haladva ne ingassa meg őket a „Rio Amarelo", a brazil szurkolók végeláthatatlan sárga folyama.
Aztán, amikor szinte az egész aréna zene nélkül, lélegzetelállítóan énekelte a brazil himnuszt (miután – eléggé el nem ítélhető módon – kifütyülte a chileit)! Ráadásul ott volt a nyomasztó emlék: négy éve, ugyancsak június 28-án, szintén a vb-nyolcaddöntőben Brazília – akkor is az angol Webb játékvezetése mellett, igaz, még Juan, Luis Fabiano és Robinho főszereplésével – 3-0-ra győzött Chile ellen a johannesburgi Ellis Parkban...
Medel nem is bízta a véletlenre a kezdést: nyomban ki akarta „nyírni" a brazil talizmán Neymart, aki vagy tíz percig sántikált a pályán a brutális belépőtől. Majd, amikor már egy zsiráf lábára is elegendő fagyasztót fújtak rá, így valamelyest összeszedte magát, bal oldali szögletrúgását Thiago Silva továbbfejelte, és a másik brazil középső védő, David Luiz szorításában Jara „előzékenyen" a saját kapujába emelt (1-0).
Az égzengés a csend hangja ahhoz az irtózatos robajhoz képest, amely betöltötte a stadiont...
|
Marcelo és Scolari mester boldogsága
Sergio Perez / Reuters |
Szűk negyedórával később viszont a döbbenet lett úrrá az arénában, mert – miután Neymart még kétszer „elintézték" a tényleg nem operett előadásra érkező chileiek – a bemutatáskor kifütyült Hulk a saját tizenhatosánál, brazil bedobásnál egészen olcsón „eladta" a labdát, Vargas Alexis Sanchezhez passzolt, és csatártársa nyolc méterről a jobb sarokba gurított (1-1).
S az első félidő utolsó előtti percében a brazilok még rosszabbul járhattak volna, mert – Neymar két ziccere (fejes, mellé, majd a kelleténél több csel) és Daniel Alves távoli lövése után – hátul megint „sikerült" helyzetbe hozniuk a vendégeket, és fel nem lehetett fogni, hogy David Luiz miként mentett az ötösön a látszólag „ezer százalékos" helyzetben lévő Vargasszal szemben.
A chileiek ezt nem akarták elhinni, a brazilok meg azt, hogy Webb a második félidő elején nem adta meg Hulk gólját.
Pontosabban, az történt, hogy a házigazdák játékosai már a sarokzászlónál ünnepeltek, amikor az asszisztense szólt Webbnek: a csatár – aki amúgy rosszul, de szerencsésen találta el a labdát – az átvételnél kezezett. Sokkal hasznosabb „hands" volt Julio Cesaré a 65. percben: a vb-n a labdával a legkevesebbet találkozó brazil mentőövet dobott a vendéglátóknak Aranguiz vetődéses, gólnak tetsző lövésénél.
Most már végképp szembeszökött, hogy a címvédőként érkező spanyol együttest is legyőző chilei csapat nem csupán hősködött a meccs előtt, hiszen teljességgel kiegyenlítetté tette a játékot, és olyan kiélezett szituációt alakított ki, amelyet a brazilok soha nem szerettek... A helyzet megváltoztatásához azonban inkább játszani, mint harcolni kellett volna, ám a sárga mezesek küzdöttek, csak küzdöttek. (Többen közülük a korlátaikkal vagy a kontraformájukkal, Neymar pedig azzal, hogy feledje a sebesüléseit.) Aztán a 84. percben Hulk valóban brazilos cselsorozatot mutatott be, jól is lőtt, de Bravo bravúrosan „bokszolt".
|
Sikeres volt a fogadkozás
Sergio Perez / Reuters |
Így aztán az következett, amire Brazília 200 millió lakosa közül egyetlen ember sem gondolt: az egyenes kieséses szakasz nyitánya kétszer negyedórás hosszabbításba torkollt. S bár a vendéglátóknak több helyzetük volt, mint ellenfelüknek, honfitársaik és a semleges külföldiek nem győztek csodálkozni a ráadást megelőző szünetben, hogy a brazilok „az ő vb-jükön", hazai pályán csak kétszer nyertek, és egyaránt kétszer döntetlent értek el a rendes játékidőben...
A 120. percben viszont már azon ámult mindenki, hogy Pinilla lövése után a felső léc megmentette Brazíliát a búcsútól. Majd megmentette Pinilla, Diaz és az öngólos Jara is, mert három chilei tizenegyes maradt ki – kettőt Julio Cesar védett –, miközben Willian mellé lőtt, míg Hulk labdáját Bravo hárította.A párbajt végül – David Luiz, Marcelo és Neymar révén – 3-2-re Brazília nyerte, így bemenekült a negyeddöntőbe.
BRAZÍLIA–CHILE 1-1 (1-1, 1-1, 0-0), 11-esekkel 3-2
Nyolcaddöntő, Belo Horizonte, 57 714 néző. Jv.: Webb (angol).
Brazília: Julio Cesar – Daniel Alves, Thiago Silva, David Luiz, Marcelo – Oscar (Willian, 106.), Fernandinho (Ramires, 72.), Luiz Gustavo – Neymar, Fred (Jo, 64.), Hulk.
Chile: Bravo – Francisco Silva, Medel (Rojas, 108.), Jara – Isla, Aranguiz, Vidal (Pinilla, 86.), Diaz, Mena – Alexis Sanchez, Vargas (Gutierrez, 57.).
Gól: Jara (18., öngól), Alexis Sanchez (32.).
