Messit kellene idehozni, azzal talán végre nyerni tudnának. Mert ezek most úgy játszanak, mint a kislányok, pipiskednek, ahelyett, hogy végre belemennének egy rendes csatába. Lefut egy félidő úgy, hogy nincs kapura rúgás? Ne vicceljünk már! – így horkan fel egy DVTK-s melegítő felsőben ülő, kora délutáni sörét ivó szurkoló a Bakterház nevű kiskocsmában.
Hasonlóan az átellenben lévő Kata presszóhoz, amelynek még a falai is futballistatablókkal vannak kitapétázva, itt gyülekeznek meccsek előtt és után a törzsszurkolók, olykor több százan.
Kilenc mérkőzés telt el úgy, hogy nem tudott győzni a Diósgyőr. E miatt előbb fenyegető molinókon üzentek a szurkolók – „Fussatok a pénzetekért, amíg nem az életetekért kell!" –, a múlt hét végi meccsen pedig azt követelték üvöltve a játékosoktól, hogy vegyék le a piros mezt, mert nem méltók rá, s ütemesen hangzott a „Takarodjatok!", megtűzdelve cifrábbnál cifrább szitokszavakkal. A játékosok közül többen sértetten reagáltak: nem csupán lehúzták a felsőjüket, hanem oda is vágták a közönség sorai felé. Mondhatni cseppet sem felhőtlen az NB I-es labdarúgók és a szurkolók viszonya, pedig az FTC után Diósgyőr mondhatja magáénak a legnépesebb rajongói klubot.
– Megvették ezeket kilóra – mondja letörten egy férfi a villamos megállójában, s mindjárt el is magyarázza, mire gondol. Szerinte már a futball is merő politika, s „fent" eldöntötték, hogy a Tállai Andráshoz kötődő Mezőkövesdnek kell bent maradnia az első osztályban, a Diósgyőr meg kiesik, mint a centenáriumián, 2010-ben. – Két borsodi csapatot nem tartanak el, ráadásul a mi tulajdonosunk (Leisztinger Tamás nagyvállalkozó – a szerk.) finoman szólva se puszipajtása a mostani hatalomnak – teszi hozzá. Egy fiatal fiú, aki Viktorként mutatkozik be, másik lehetséges okot említ a vereségekre.
