Jellemző a tizenkettes – az egyébként nem létező erők összpontosítása miatt szűkített – mezőny változatlan gyengeségére, hogy a listavezető Vasas elsőségében komoly szerepet játszanak az európai cselédlépcsőn elbukók viszontagságai. A bennmaradást a múlt évad utolsó fordulójában kivívó angyalföldiek a mostani bajnokság első öt fordulójában találkoztak a négy – már amennyire – nemzetközi kupacsapattal, és mind a négyet legyőzték (MTK 1-0, Debrecen 3-1, Videoton 2-1, FTC 2-1).
|
Zöld erdő. Az FTC–Újpesten (3-3) 11 760-an voltak. Az NB I átlagnézőszáma ezzel együtt 2700
Hegedüs Gábor |
Az ötödik vetélytárstól, mármint attól, amelynek nem kellett kettős terheléssel és súlyos megpróbáltatásokkal szembenéznie, hazai pályán kikaptak (Újpest 0-1). Azaz huszonkét pontjuk közül tizenkettőt szereztek a „túlhajszoltak" ellen... Amúgy állhatnának jobban is, hiszen mindhárom vereségük 1-0-ás volt, feltűnő mérlegük azonban nem annyira a fejlődésüket, mint inkább az NB I esetlegességét igazolja.
Ez utóbbira a Gyirmót szereplése is bizonyíték. Az abszolút újonc győri csapat legutóbb a hatodik fordulóban, az FTC-től kapott gólt (0-1), azóta háromszor nyert és kétszer döntetlent ért el (Honvéd 0-0, Diósgyőr 1-0, Paks 0-0, Vasas 1-0, Szombathely 1-0). Na most, ha a másfél ezer lakosú városrész együttese simán konkurál az úgynevezett legjobbakkal, akkor miért csodálkozik bárki is azon, hogy Partizani Tirana-, Torpedo Zsodzina-színvonalú riválisok leckéztetik a selejtezők magyar résztvevőit?
Csányi Sándor MLSZ-elnök a nyáron azt mondta: „A klubok elsődleges feladata, hogy az Eb-hangulatot kihasználva becsalogassák a szurkolókat a stadionokba, de azokban jó színvonalú meccseket is kellene látni." Lássuk be, ebből az óhajból semmi nem vált valóra. Bevétel csak az állami milliárdokból és a mesterségesen (viszonylag) magasan tartott tévéjogdíjakból van, piaci alapon szinte valamennyi klub elenyészne gazdaságilag is. De vajon minek a központi segítség, ha például a teletömött Videoton meccseit 2161 néző látogatja? A jelek azt mutatják: ezek az itthoni viszonyok között felfoghatatlan, ám nemzetközi összehasonlításban korántsem számottevő összegek csak még inkább elkényelmesítenek, nem ösztönöznek az égvilágon semmire.
A szövetségi elöljáró az Eb idején azt is kijelentette: „Megnőtt a magyar futball presztízse." Ha ez átmenetileg talán igaz volt is, mára már érvényét vesztette. A hazai labdarúgás ott van, ahol a Csányi-korszak bármelyik periódusában – meg előtte is – volt.
Fújhatjuk tovább az elmúlt harminc évet.
Jövőképtelen helyzet
„Az Eb-szereplés nem tükrözte a magyar futball valódi állapotát – válaszolta kérdésünkre Bálint László, a korábbi 76-szoros válogatott, olimpiai ezüstérmes, Eb-negyedik, kétszeres vb-résztvevő labdarúgó. – A teljes képhez tartozik ugyanis a bajnokság színvonala, a klubok struktúrája és játékereje, a korosztályos csapatok nemzetközi versenyképessége, az utánpótlás általános helyzete, valamint az, hogy a produkciót és azok előadóit mennyire érzi magáénak a közönség. Ugye, nem kell mondanom: a szituáció szinte minden tekintetben kritikus. A válogatott eredménye csak az alapvető szegmensek egyike, és ha az eredmény nem megalapozott, esetleg pillanatnyi, akkor az nem hordoz magában kedvező jövőképet."
