A Brazília–Chile találkozó 120. percében Pinilla a felső lécet találta el. Ha az a lövés bemegy, nincs tizenegyespárbaj, és nem Brazília, hanem Chile ünnepel.
|
Scolari örül, de Neymaron látszik, mennyire volt diadalmas továbbjutásuk
Toru Hanai / Reuters |
A Hollandia–Mexikó mérkőzésen a latin-amerikai csapat a 88. percig vezetett; akkor Sneijder egyenlített, majd a sérülések miatti hosszabbításban Huntelaar tizenegyesből fordított (2-1).
A Costa Rica–Görögország meccs 121. percében Mitroglu ziccerből küldte kapura a labdát, de Navas hárított. A tizenegyespárbajban aztán egyedül Gekasz rontott, az európaiak alulmaradtak. Igaz, a kétszer negyedórás hosszabbítást megelőzően Papasztatopulosz a 91. percben egyenlített 1-1-re.
A Németország–Algéria találkozót az afrikaiak is többször eldönthették volna, de csak azután tudták a hálóba juttatni a labdát, hogy a német csapat – Özilnek a 120. percben elért góljával – 2-0-ra elhúzott. Joachim Löw német szövetségi kapitány így is 104 éves: a két óra alatt ötvenet öregedett.
Az Argentína–Svájc mérkőzésen Di Maria a 118. percben szerezte a győztes gólt (1-0), és utána még Dzemaili három méterről a jobb kapufára fejelt. A labda visszapattant a lábára, onnan pedig centikkel mellé ment.
A Belgium–Egyesült Államok meccsen...
|
A belga Marouane Fellainit próbálja akadályozni Jermaine Jones
Yves Herman / Reuters |
Na, ezt nem intézem el néhány sorban, mert az igazán élénk világbajnokság leginkább magával ragadó partija zajlott Bahia állam fővárosában, Salvadorban. Tim Howard, az amerikaiak 104-szeres válogatott kapusa tizenhat védést produkált, s ezzel megdöntötte a perui Ramon Quiroga 1978-as rekordját (13).
Félreértések elkerülése végett: az argentínai születésű kapus nem az Argentína elleni botrányos-bundás középdöntőben (6-0), hanem a hollandokkal vívott csoportmérkőzésen (0-0) állította fel a csúcsot... (A hárítások számát egyébként csak 1966 óta tartják nyilván.)
Azt lehetne tehát mondani, jogosan mentek tovább a ragyogóan futballozó, huszonnyolc év elteltével ismét negyeddöntős belgák. Csakhogy...
|
Di Maria szeret, más kérdés, hogy az argentinok által bemutatott játékot szeretni lehet-e
Ivan Alvarado / Reuters |
A kilencvenedik percben Wondolowski szinte az üres kapuval állt szemben, és négy méterről mellé lőtt. Ha megoldja a nem túlságosan bonyolult feladatot, s a hálóba passzol, akkor nincs hosszabbítás, és az ördögi vörösök szomorúan emlegetik, hogy a salvadori estében a harmincöt éves veterán lehúzta a rolót. Arról nem szólva: a ráadásban megszerzett kétgólos európai előny után az USA Team nemhogy egy-kettőre szépített, de két ziccere volt az egyenlítéshez (Jones, majd Dempsey előtt).
Hej, az a hosszabbítás! Két legendás elődöntő, az 1970-es világbajnokság Olaszország–NSZK és az 1982-es vb NSZK–Franciaország túlóráját idézte. Mindkét találkozó 1-1-gyel zárult a rendes játékidőben, majd az itáliaiak 4-3-ra nyertek, míg a nyugatnémetek 1-3-ról egyenlítettek (3-3). Itt nem esett annyi gól, „csak” három, de a vetélytársak olyan tempóban száguldoztak, amelytől az otthoni NB I garnitúrája tíz perc múltán elájulna. Nem másfél órára „rakott”: a kezdőrúgástól számított tíz perc múltán...
|
Könnyűnek tűnik, de igazán nehéz volt - Blaise Matuidi felkapja Mathieu Valbuenát
Siphiwe Sibeko / Reuters |
De a salvadori hosszútávfutók számára méltatlan az efféle összehasonlítás. Maradjunk a futballnál, ha már labdarúgó-világbajnokságot – és milyen vb-t! – rendeznek. Magam kilencediknek bevenném a versenyben maradók közé az amerikai csapatot, melyben Beasley, Bradley vagy Jones olyan elsöprő lendülettel liftezett a pályán le-föl, amilyen sebességgel a brazíliai felhőkarcolók felvonói sem haladnak. (Pedig azok, hipphopp, fenn vannak a huszadikon.) De pótszék nincs, csupán nyolcan ülhetnek a sorban.
S ha arról nem értekezem is, hogy valóban a legjobbak kerültek-e a negyeddöntőbe – hiszen nem lehet mást mondani: nüanszok döntöttek –, azt már ki merem jelenteni: ezen a vb-n mérföldkőhöz érkezett a futball. Vagy tán nem is a világbajnokságon jutott el a meghatározó jelentőségű változáshoz, ám a földkerekség legnagyobb érdeklődéssel kísért eseményén szökött a szembe leginkább, hogy más ez a labdarúgás.
|
Keilor Navas eldönti a továbbjutást a görögök ellen
Damir Sagolj / Reuters |
Hajlamos voltam azt gondolni, ma jóval kevesebb a világklasszis, mint korábban, és tulajdonképpen most is ezt gondolom, csakhogy figyelembe kell venni: idő és tér már fikarcnyi sincs a romantikus játékra. Messi és Neymar kiemelkedik, de őket is el tudják tüntetni – folyamatosan pedig akkor sem tudnak varázsolni, ha a legragyogóbb formájukban vannak –, mert annyira dinamikussá vált az egész mezőny, hogy tizedmásodpercek alatt elsodor bárkit.
A futball mindig csapatjáték volt, de soha annyira, mint most, és a néző beleszédül a lelátón, olyan gyorsan kell játszani. Méghozzá nem akármilyen szinten. Aki ebben a forgatagban folytatni képes a játékot, az labdarúgó a javából, és nemhogy a legjobb tizenhat együttes derék (de milyen derék!) hada a birtokában van a szükséges tudásnak, hanem még a korábban búcsúzók között is seregnyi felkészült futballista sorakozik. (Ezúttal nem Spanyolországra vagy Olaszországra gondolok: az kétszerkettő. Ám milyen középső védőkkel állt ki például Irán!)
|
Az algériai El Arabi Soudani és a német Shkodran Mustafi birkózik egymással
Fabrizio Bensch / Reuters |
A nagyok és a kicsik között a különbség szűnőben van. S nem csak a csodák csodája, Costa Rica egyenrangú Argentínával, Brazíliával, Franciaországgal, Hollandiával, Németországgal. Mint azt a nyolcaddöntőben láttuk, Algéria, Chile vagy az Egyesült Államok is. Ezzel együtt tény, hogy a hagyományos futballnemzetek adják a negyeddöntő ötnyolcadát. (És Belgium is a FIFA alapítói között volt.) De a differencia csökken, mert a világ mind nagyobb része tanul(t) meg egészen magas nemzetközi szinten futballozni. Magyarország rosszabbul teljesít: nálunk sehogy sem megy a felzárkózás.
Bár olykor még szóba kerülünk. A Daily Mail tudósítója úgy vélte: Sylvester Stallone nyújtott olyan alakítást a Menekülés a győzelembe című moziban, amilyet Howard produkált a belgák ellen. Azt az amerikai filmet
– melynek szereplői közé tartozott Pelé is – 1980-ban Budapesten forgatták. Megyek, és a múlt emlékére megiszom egy instant Pelé-kávét. Az errefelé egyszerűbb, mint feldolgozni az otthoni jelent.
Sao Paulo, 2014. július 3.
