Falu a faluban: Dombos

Az első év programjai még az egyébként is rendelkezésre álló helyeken, a falu templomában, ifjúsági otthonában, művelődési házában, a kocsmákban zajlottak, „de tudtuk, hogy ha menő dolgot akarunk csinálni, találnunk kell egy szabadtéri helyet.” Kerestek, találtak. Kishegyes tele van zsákutcákkal, az egyik ilyen a Hegyalja utca, ennek a végében lett meg a helyszín.

De volt még vele munka elég, Horváth azt mondja, évekbe telt, amíg rendberakták a most már évente több ezer embert is vendégül látó teret: a bízvást az egyik legkülönlegesebb koncert- és programhelyszín korábban ugyanis konkrét szeméttelepként működött.

Hat évvel ezelőttig töretlenül fejlődött a Dombos Fest, azóta viszont stagnál – persze még ezt a stagnálást is megirigyelhetné sok vajdasági, de akár magyarországi rendezvénysorozat is. Mindenesetre Horváth szerint a kulturális mecenatúra sem Szerbiában, sem hazánkban nem úgy működik, ahogy üdvös volna, ezért nemigen tudják továbbfejleszteni a négynapos fesztivált.

De azért nem adják fel, valahogy mindig összejön egy kis pénz, hogy tető (vagy szabad ég) alá tudják hozni a Dombost, ahová rendszerint friss magyarországi népzenei, világzenei és dzsesszprodukciókat hívnak el. De más művészeti ágak, az irodalom vagy az építészet sem ritka vendég ilyenkor Kishegyesen.

A tavalyi fesztivál hangulata Kiss Dóra / Fotó

S hogy mit szól a falu népe ahhoz, hogy évente néhány napra több ezerrel megnő a lélekszám? Örül. A szervezéskor Horváthék nem okvetlenül a helyi igényeket veszik figyelembe, inkább tágítani szeretnék a kulturális teret, túllépni a kissé belterjes közegen. A legtöbben Magyarországról érkeznek Kishegyesre ilyenkor, Újvidék közelsége miatt sok vajdasági magyar is jön, de a szerb ajkúak is megtalálhatják a számításukat – és időről időre előfordul, hogy átutazók véletlenül botlanak egy-egy koncertbe, felolvasásba, aztán ott ragadnak... És nem csak a látogatót ejtheti rabul a gyönyörű (az idén egyébként fényfestés-kabátot is kapó) löszfal: számos művész akad, aki az egyik legérdekesebb fesztiválhelyszínnek gondolja a falucskát.

Évente öt-hat millió forintból gazdálkodik a Dombos Fest, ebből idén egymilliót kaptak Magyarországról –csak az összehasonlítás végett: az első, 2001-ben rendezett fesztiválra kétmilliót kaptak. Szóval, kis költségvetésű programsorozatról van szó, a gyerekek ingyen vehetnek részt a felnőttek számára sem elérhetetlen jegyárakkal dolgozó programokon.

A Dombost nem a profitéhség mozgatja, itt a művészek sem biztos, hogy életük gázsiját kapják. Akkor mégis mi tartja életben a fesztivált? „Az öröm, az otthonlét öröme, a baráti találkozások miatt éri meg ez az egész. Együtt vagyunk azokkal, akiket szeretünk.”