Azért nincs, mert a szakma elérte határait. A játékvezetők a 2010-es dél-afrikai vb-n az esetek kilencvenhat százalékában jól határoztak. Azóta jobb kondíciók mellett készülnek, többet keresnek, professzionálisabb a felkészítésük, azaz az arány akár növekedhet is, mondjuk, egy százalékkal. Többel nem. A csúcseseményen résztvevő bírák képesek kezelni a felfoghatatlan nyomást, elviselni az elképesztő médiafigyelmet, akár százhúsz percig is – izomgörcs nélkül – tartani a meccs tempóját, menedzselni a mérkőzést, de nem tudnak tökéletesen mérkőzést vezetni.
Mert emberek: a szemük, az idegrendszerük, a teljesítő-képességük egyszerűen nem teszi lehetővé a hibátlan produkciót. Akadnak olyan esetek, amelyek nyolc kameraállásból megtekintve sem egyértelműek, egy pillanat alatt, egy szögből látva tehát lényegében eldönthetetlenek. A bíráknak viszont állást kell foglalniuk. Ezért is vet fel komoly kérdéseket, hogy a FIFA ellenáll, s nem engedélyezi széles körben a technikai asszisztencia bevezetését. Egyelőre csupán annak eldöntésére használják a kütyüket, hogy a labda teljes terjedelmével áthaladt-e a gólvonalon.
Ugyanakkor van magyarázat a szervezet távolságtartására: a játék szellemisége és a probléma összetettsége. Igaz, azon az állásponton ideje lenne túllépni, hogy a videóbíró a sportág demokratizmusát, hozzáférhetőségét veszélyezteti, elvégre már régen nem ugyanaazok a feltételek a Maracanában és a megyei másodosztályú csapat pályáján. Legalábbis az apró létesítményekben aligha használ kommunikációs szettet a sípos, a labdarúgó pedig nem a lábfejére szabott, becenevével díszített cipőben fut ki a játéktérre.
Ami a valódi gondot okozza: a sportág különlegessége. A sokszor hivatkozott példák (amerikaifutball, jégkorong, kosárlabda) kevéssé megfelelők, mert a játék megszakítása, az óra megállása integráns része a meccseknek. Arról nem szólva, hogy a szabályrendszer okozta dilemmák is egyszerűbbek. Áthaladt-e a korong gólvonalon? Érte-e a játékos térde a földet? Elhagyta-e a labda a játékos kezét a dudaszó pillanatában?
|
Nishimura megadja
Pawel Kopczynski / Reuters |
A futballban pereg az idő, s nehéz elképzelni egy találkozón, hogy néhány percig elemezgetni kell a büntetőterületen belüli helyzetet, addig a játékosok nézelődnek, a szurkolók hullámoznak.
Az imént sorolt felvetésekre objektív válaszok adhatók, a labdarúgás viszont szubjektív műfaj. Olic és Julio Cesar kapus találkozása a hátsó kameraállásból egyértelmű faultnak tetszett, szemből pedig a tovább tűnt helyes döntésnek. Ehhez hasonló példák sora citálható. Mi van, ha a videóbíró ítéli meg rosszul az ütközést? Mi van, ha máshol van a szabálytalanság mércéje a stúdiólaboratóriumban ülő „kollégának", mint annak, aki fel-alá futkározott a játékosok között? Mi van, ha a mezőnyben elsikkadtak akkora szabálytalanságok, amekkorát a monitoron egyértelmű faultnak lát a felügyelő? Mi van, ha hárman ülnek benn a stúdióban, 2-1-gyel döntenek, azaz a pályán hozott határozattal 2-2 az eredmény?
A lesek pedig még szóba sem kerültek. Mi történik, ha az asszisztens lenget, a bíró fúj, majd kiderül: a páros tévedett? Visszaállítják a labdarúgókat, s elismétlik a jelenetet? Vagy az asszisztensnek minden esetet tovább kell engednie, aztán majd utólag megnézik, s legföljebb visszarendelik az egész támadást? Ha pedig sikerült olyan rendszert létrehozni, amely az indítás pillanatában, az hogyan ítéli meg: aktívvá vált-e a les? Arról nem szólva, hogy ha az edzők, mondjuk, mindkét félidőben egyszer kérhetnek videózást, az nem feltétlenül csökkenti a mérkőzést befolyásoló tévedések számát.
A kérdések sorolhatók napestig, a válaszok a FIFA-ra várnak. A kihívás nagy, de az idő is fogy, mert a szervezet aligha szeretné, ha gólok, cselek, szenvedély helyett Nisimura lenne a főszereplő akkor, amikor a technika fejlettsége már meghaladta a szabályalkotók konzervativizmusát.
A wifi-rendszerrel fölszerelt, az öltözőkben óriástévékkel ellátott stadionokban, amelyekben több tízezer okos telefont nyomogató szurkoló gyűlik össze, minimum mulattató, hogy a játékvezetők aktuális újítása egy spray, amellyel kijelölhetik a szabadrúgás és a sorfal helyét.
A FIFA immár lényegében karikírozza a bírókat, hiszen a meccs összes résztvevője közül már csupán nekik nincs videójuk.
