Madrid, első rész

Egyelőre az első mérkőzéseket játsszák a legjobb négy között, és ma is, holnap is Madrid a helyszín. A Vicente Calderon stadion legújabb hősei módfelett eltökéltek, s a rendkívüli lehetőséghez passzoló különleges optimizmusukat több tényező is megalapozza.

Listavezetők a spanyol bajnokságban, a BL mostani kiírásában még nem kaptak ki (nyolc győzelem, két döntetlen a mérlegük), rá adásul angol csapattal szemben soha nem vesztettek európai kupamérkőzést hazai pályán (öt győzelem, négy döntetlen).

A Chelsea utolsó pillanatban szerzett góllal jutott túl a párizsi milliárdosokon Dylan Martinez / Reuters

Derűlátásukra jellemző a középpályás Gabi nyilatkozata: „Azt nem tudom, mi vagyunk-e a jobbik csapat, de azok leszünk, mert annyira akarjuk ezt mindannyian.” Az önbizalmat – az előbbieken túl – az is táplálhatja, hogy az Atletico Madrid legutóbb február 23-án maradt alul (Osasuna 0-3), s az azóta eltelt két hónap tizenkét tétmeccsén tíz győzelmet, két döntetlent és 21-5-ös gólkülönbséget produkált.

Nyolc mérkőzést úgy nyert meg, hogy azokon egyetlen gólt sem kapott, nem utolsó sorban a Godin, Miranda uruguayi, brazil védőpárosnak köszönhetően, amely – mint azt spanyolok hangoztatják – majdnem olyan veszedelmes a szöglet- és szabadrúgások után elöl, amilyen szilárd hátul.

A legfőbb madridi reménység azonban Diego Costa. Amikor ő gólt szerzett, rendszerint győzött az Atletico. Ebben az évadban csak elvétve akadt olyan meccs, amelyen a honosított brazil „beköszönt”, és nem nyert a csapat. A csatár „megérkezése” harminchárom alkalommal garantálta a sikert, s külön pikantériája a Chelsea elleni párharcnak, hogy a prosperáló „gólüzemet” kinézte magának a londoni klub.

Amennyiben Costa a Stamford Bridge-re szerződne, heti 185 ezer fontos fizetés illetné meg, és ez azért már nem aprópénz... De persze az „arisztokratikus kékek” most abban bíznak: kivételesen leáll a termelés, hogy aztán megint ipari méretekben folytatódjék, már angol cégjelzéssel.

Az idő alatt, míg az Atletico elfelejtette, mi a vereség, a Chelsea négyszer is kapitulált (az Aston Villa, a Crystal Palace, Párizsban a PSG és legutóbb otthon, a Sunderland ellen).

A Madrid diadala a Barcelona felett Stringer / Reuters

Egy döntetlen mellett hétszer azért győzött és hatszor nullra nyert; az Arsenallal szemben 6-0-ra... A britek köreiben egyrészt azt emlegetik, hogy „nagy csapatuk van nagy edzővel”, másrészt a Daily Telegraph egyenesen arról írt: a londoni együttesnek minden esélye megvan a Bajnokok Ligája-serleg elhódítására. A spanyolok tisztelik José Mourinhót, de azt emlegetik, hogy még ő sem lát bele a madridi fejekbe, és szerintük Diego Simeone legalább akkora stratégává emelkedett, mint a „Special One”.

Ami biztos: a két csapatnak hasonló a stílusa, s ez főként azért érdekes, mert Mourinho nagyrészt brazil válogatott középpályássorral (is) csaknem ugyanazt játszatja, amit Simeone a többségében világsztárok nélküli Atleticóval. A Chelsea legfőbb hátrányára az átigazolási terv világít rá a leginkább, hiszen a huzamosan csúcsformában futballozó Diego Costának jelenleg nincs megfelelője az angol klubban.

Simeone amúgy azt mondta: „Vezéregyéniségnek lenni olyasmi, amit nem lehet tanulni.” Ám ebben a tekintetben Mourinhóban sincs hiba.

Győztes azért lesz, ha nem is feltétlenül ma este...