galéria megtekintése

Lajos bácsi, köszönjük!

0 komment


Hajdú B. István

Van Gaal és Van Persie öröme
Van Gaal és Van Persie öröme
Michael Dalder / Reuters

A holland labdarúgás az elmúlt negyven évben bővelkedett zseniális játékosokban. Cruyff és Neeskens, Gullit és Van Basten, Bergkamp és Robben, igazi angyalok és démonok, meg persze Kerkhofok és Koemanok. Mindig voltak tehát olyan futballisták, akik nem születtek futballistának, hanem megtanították őket futballozni.

Van Persiek nem teremnek minden bokorban, de azért Kuytöket, vagy legalább Wijnaldumokat lehetne teremteni máshol, mondjuk itthon is

 

Sokszor hallottam, hogy alapképességüket tekintve Overmars és Dombi között nem volt lényeges különbség, mindketten piszok gyorsak voltak, mindketten megtanultak elesni, csak aztán az egyikük beadni is...

Van Gaal meg merte mondani: nem te rúgod a büntetőt!
Van Gaal meg merte mondani: nem te rúgod a büntetőt!
Eddie Keogh / Reuters

A mai holland csapatból csupán a néha még mindig önző Robben, a szeszélyes Van Persie, és a már kissé megkopott Sneijder olyan játékos, aki mesternek tekinthető, a többiek szorgos iparosok. De mindannyian tudják, hogy melyik poszton, milyen játékrendszerben, hogyan kell futballozniuk. (Hogy ezt milyen szinten teszik, az más kérdés.)

Mindezt nem a felnőtt válogatott edzőtáborozásai alkalmával sajátították el, hanem már tizenéves korukban. Így aztán ha a főnök, Gál Lajos azt mondja – na jó, habzó szájjal ordítja – hogy Strootman, Willems és Van der Vaart sérülése miatt most ez a 4-3-3 inkább 5-3-2 lesz, akkor félszavakból is megértik egymást.

A Mexikó elleni nyolcaddöntőben például a pályafutását csatárként kezdő, majd jobb oldali középpályásként folytató Dirk Kuyt balhátvédként szerepelt, De Jong kényszerű cseréje után néha előrébb lépett, majd Verhaegh lehozatalát követően átment a jobb oldalra hátra, hogy aztán a hajrában már elöl szerepeljen. Zokszó nélkül tette a dolgát, a válogatottban századszor.

Hol van legalább egy magyar Kuyt?
Hol van legalább egy magyar Kuyt?
Maxim Shemetov / Reuters

A mérkőzést persze az ösztönös zsenik nyerték meg, hiszen a vb-n eddig láthatatlan Sneijder elképesztő erővel lőtt a kapuba, Robben pedig addig ügyeskedett, míg csak összejött egy tizenegyes. Az viszont már egyértelműen Van Gaal szövetségi kapitány érdeme, hogy a büntetőt kiharcoló csatárt le lehetett beszélni, hogy az ítéletet ő hajtsa végre, arról nem is szólva, hogy egy-egyet követően Hollandia nem állt vissza a hosszabbítást jelentő eredményt tartani, hanem a rendes játékidő túlórájában igyekezett bedarálni ellenfelét. Mindezt tanult futballistákkal – sikerrel.

Nyilván Van Persiek nem teremnek minden bokorban, de azért Kuytöket, vagy legalább Wijnaldumokat lehetne teremteni máshol, mondjuk itthon is.

Négy éve a szintén nem szupersztárnak számító Heitinga és Mathijsen játszott döntőt a spanyolok ellen, az idén lehet, hogy a hasonló kvalitású Vlaar és De Vrij fog. Hollandia persze most sem lesz világbajnok, mert három művésszel és nyolc iparossal nem lehet győzni, bármit is eszel ki Lajos bácsi.

Jut eszembe, nekünk sem csak zsenijeink voltak, hanem Lajos bácsink is. Baróti Lajos négy világbajnokságon vezette a magyar válogatottat.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.