galéria megtekintése

Rajz rajzot követ

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 30. számában
jelent meg.


Csákvári Géza
Népszabadság

Hayao Miyazaki utolsó, egyben legszemélyesebb egész estés műve, a magyar mozikban is futó Szél támad komoly történelmi tabló és romantikus sztori egyszerre. Ráadásul életrajzi, és animációs műről ki hallott még ilyet?!

Nem dolgozik forgatókönyvvel, nem ír meg egy előre kidolgozott történetet. Nincs ideje – vagy türelme? – rá. Csak leül, és rajzol

A hős, Jiro Horikoshi repülőgép-tervező (ő álmodta meg a II. világháborús japán vadászgépeket, amelyeket végül bevetettek Pearl Harbor ellen) életét eleveníti fel: a munkamániáját, a betegséggel küzdő Naokóhoz fűződő tragikus szerelmét, miközben Japán akkoriban közismerten baljós és paranoid politikai atmoszférájával is szembesülünk.

 
Az utolsó mű: Szél támad - Cirko Film / Forgalmazó

Ez a film is attól jó, mint Miyazaki összes többi műve, hogy ott rejlik benne a fantázia és megannyi álomszerű jelenet, a képkockákat áthatja a finom líraiság és egy nagy művész életszeretete. A zsáner által megkívánt elbeszélésmódot, a való világ realitását Miyazaki talán csak Jiro álmaiban tudja túlszárnyalni, itt kap alkalmat arra, hogy a rá jellemző abszurd és varázslatosan fantáziadús vizuális szabadságát kellőképp szabadon eressze.

A Szél támad főhőse olyan férfi, aki nem tud élni kedvese, Naoko nélkül: nincs Miyazaki-mozi erős női karakter nélkül. Gyakran említi a japán mondást, miszerint a férfi cselekszik, a nő pedig gondolkodik. A két nem tehát kiegészíti egymást.

A Szél támad világpremierje tavaly a velencei filmfesztiválon volt, ahová a mester nem ment már el, írásban üzente meg, hogy visszavonul az aktív filmkészítéstől.

Kiegészítik egymást - Cirko Film / Forgalmazó

Egyszer már bejelentette, 2001-ben, amikor a Mononoke hercegnő kapcsán felfigyelt rá a nyugati média. Végül meggondolta magát.

Hayao Miyazaki

Jól tette, ezután készítette el az Arany Medvével és Oscar-díjjal elismert Chihiro szellemországbant, A vándorló palotát, illetve a Ponyo a tengerparti sziklán című filmjét.

Hayao Miyazakit sokszor a japán Walt Disney-ként említik, de ő ezt nem kedveli: animációs filmjei sokkal mélyebbek, nem pusztán a felhőtlen szórakozást célozzák meg, és nem is feltétlenül gyerekeknek valók.

Igaz, Walt Disney-hez hasonlóan Miyazaki művei is bőséges hasznot hoztak készítőjüknek, és az ő neve mögött is van saját alapítású stúdió, a Ghibili. A munkamódszere azonban egészen más. Nem dolgozik forgatókönyvvel, nem ír meg egy előre kidolgozott történetet. Nincs ideje – vagy türelme? – rá. Csak leül, és rajzol. A film meg alakulgat közben.

A stúdió vele együtt dolgozik (lélegzik), és sokáig fogalmuk sincs arról, hová is fognak kilyukadni.

Talán egyszer még leül rajzolni
Talán egyszer még leül rajzolni

Ő a rendező, de a film szerinte önmagát formálja. Folyamatosan változtat művein, csak a határidő lejárta előtt nem sokkal fejezi be őket. Az egyedüli dolog, ami el van tervezve, az a játékidő. Egy-egy kis hosszabbítás egy év további munkát is eredményezhetne.

Miyazaki tudja, hogy nagyon kockázatos ez a módszer, de sajnálja, ő csakis így tud alkotni. Ami, nem is mellékesen, roppant koncentrációt igényel. Ezt így tényleg nem lehet örökké csinálni. Viszont ugyanúgy megvan az esély rá, hogy talán még egyszer megint leül: csak rajzolni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.