Labdarúgás: Nem e tornáé a világ

A sztárkavalkád és a gólzápor ellenére a Világ Kupának csak a hatvanas években sikerült valós rangot adni. Az 1970-es években gyakori volt, hogy az ­európai győztes nem vállalta a szereplést, és a BEK-döntő vesztesének kellett beugrania, kétszer (1975-ben és 1978-ban) pedig meg sem tartották a párharcot, mert a hivatalosan második legjobb európai csapat sem akart játszani a trófeáért.

Suarez góljai a kínaiaknak nem, a japánoknak tetszettek Thomas Peter / Reuters

Némi stabilitást jelentett, hogy 1980-tól egy japán autógyár névadó szponzora lett a kupának, állandó helyszínné vált Tokió, és már csupán egyetlen meccs döntött. Két évtizeddel később nyolccsapatos tornát szerveztek Brazíliában, bevonva minden földrészt. A sorozatot nem túl komolyan vevő, Bajnokok Ligája-győztes Real Madrid csak negyedik lett, és csupán azért nem fulladt teljes érdektelenségbe a minitorna, mert a döntőbe két hazai csapat, a Corinthians és a Vasco da Gama került: 0-0 után tizenegyesekkel a Sao Pauló-i együttes nyert.

Tizenegy esztendeje a két korábbi rendszer egyvelege a már FIFA-klubvilágbajnokság néven futó sorozat: a helyszín általában Japán, bár volt már házigazda az Egyesült Arab Emírségek és Marokkó is. Hat klubot – a kontinentális sorozatok mindenkori címvédőit – hívják meg, de az európai és a dél-amerikai győztest nem kényszerítik arra, hogy végighaknizza az egészet, e két csapat csak az elődöntőben száll be, addigra a többiek lerendezik egymás közt az „előfutamokat". A tizenegy kiírás során még nem fordult elő, hogy ne Európából vagy Dél-Amerikából kerüljön ki a győztes, és az is csak kétszer történt meg, hogy a dél-amerikai résztvevő lemaradt a döntőről: öt esztendeje a kongói Mazembe, valamint az Internazionale, 2013-ban a marokkói Raja Casablanca és a Ba­yern München játszott a trófeáért.

Az idén sincs változás: a River ­Plate és a Barcelona különösebb megerőltetés nélkül jutott a jokohamai döntőbe, a katalánok Lionel Messi és Neymar nélkül is, Sua­rez mesterhármasával habkönnyen nyertek 3-0-ra a Kuangcsou Evergrande ellen. A kínai együttesben szerepel a brazil Paulinho és Robinho; utóbbi a vörös-kékek ellen csak kispados volt. A Barcelona vonzerejének köszönhetően ezen a találkozón 63 ezer nézőt jegyeztek, de a többi meccset alig tizenöt-húszezer néző előtt rendezték.
Gyanítható: ez a szisztéma sem lesz sokáig életben. Nemrégiben arról lehetett hallani, hogy feltámasztanák a Világ Kupát, amelyet a jogutód klubvilágbajnoksággal párhuzamosan írnának ki, és a legjobbak helyett az Európa Liga, illetve a ­Recopa Sudamericana győztese mérkőzne érte.

Ígérjük, megpróbáljuk felfedezni benne a fantáziát.

S azt is: szólunk, ha sikerült.