galéria megtekintése

Nálunk még Hitlert is felmentené a bíróság

37 komment


Fekete Gy. Attila

„Nálunk még Hitlert is felmentené a bíróság a háborús bűncselekmény vádja alól, mert nagy valószínűséggel valószínűleg ő sem adott parancsot védtelen civilek meggyilkolására", mondta egy névtelenséget kérő büntetőjogász, miután a Fővárosi Törvényszék az ügyész által kért életfogytig tartó szabadságvesztés helyett csak két év, végrehajtásában három évre felfüggesztett börtönre ítélte Biszku Bélát.

Láthatóan még mindig sokkalja az ügyészséget és a szakmának a vád álláspontjával egyetértő részét a megismételt eljárásban Biszku Bélára kiszabott enyhe ítélet. Nemcsak az ügyész által indítványozott életfogytiglannal szemben kimondott két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetés ténye, sokkal inkább az, hogy a bíróság az 1956 decemberi sortüzekkel kapcsolatban többször és nyomatékosan hangsúlyozta: Biszku nem volt felbujtója a sortüzeket leadó karhatalmistáknak (a bíróság szerint a Nyugati téren nem is sortűzben halt meg három ember, hanem gurulatot kapott lövedékektől), Biszku ugyanis nem adott parancsot sortüzekre. És nemcsak ő nem adott, a hatalmat akkor gyakorló pártvezetés sem tett ilyet. Sőt, a pártvezetés döntése el sem jutott Salgótarjánba például.

Az ügyészség azért háborog, mert soha nem is állították, hogy Biszku tűzparancsot adott. Nem szerepel a vádiratban ilyen állítás. A lapunknak az ügyben névtelenséget kérve nyilatkozó büntetőjogász (akinek meggyőződése, hogy a Fővárosi Törvényszék még Hitlert is felmentette volna) úgy vélte: a bíróság és az ügyészség finoman szólva elbeszéltek egymás mellett. A bíróság ugyanolyan felbujtóként kezelte Biszku Bélát, mint például Portik Tamást, akit azzal vádoltak meg és azért ítéltek el nemrég, mert arra utasította az egyik emberét, hogy ölje meg Prisztás Józsefet.

Ezzel szemben az ügyészség a nemzetközi jog alapján próbálta kimondatni Biszku háborús bűnösségét. Perbeszédében az ügyész külön ki is hangsúlyozta: egy olyan törvényszék előtt képviseli a vádat, amely a nemzetközi büntetőjog alapján a nemzetközi közösséget képviselve a nemzetközi közösséget sértő háborús bűntett miatt jár el. Ez a törvényszék azonos sorban helyezkedik el azon bíróságokkal, amelyek ítéletet mondtak a náci háborús főbűnösök felett.

 

A Nürnbergben lezajlott per új szakaszt nyitott a nemzetközi büntetőjog történetében – hangsúlyozta a vádhatóság képviselője. Megalkotta a személyes felelősség elvét, amely kimondja: bármely személy, aki olyan cselekményt követ el, amely nemzetközi bűncselekményt képez, felelős a cselekményéért, és büntetéssel sújtható.

A Genfi Egyezmények többek között azért is születtek, hogy a totalitárius államok által arctalanul elkövetett bűncselekmények kitervelőit, ösztönzőit, a hatalom tényleges birtokosait felelősségre lehessen vonni, hiszen a józan emberi értelem megköveteli, hogy a törvény ne csak e szörnyű bűncselekmények közvetlen végrehajtóit sújtsa.

Nehéz helyzetben volt a törvényszék, szögezte le az ügyész, mert a másodfokon eljárt Ruzsás Róbert és tanácsa ezt nem értette meg, és olyan iránymutatást adott a megismételt eljárásban eljáró törvényszéknek a bizonyításra, mintha a vád tárgya az lenne, hogy Biszku Béla személyesen adott-e tűzparancsot a Marx téri, illetve a salgótarjáni sortüzeknél. Ilyet az ügyészség soha nem állított.

Teknős Miklós

A Németországi Szövetségi Köztársaságban a közelmúltban ítélték el Egon Krenz utolsó pártfőtitkárt. A német bíróság társtettesként mondta ki bűnösnek több emberen elkövetett emberölésben, holott Egon Krenz az úgynevezett Berlini falnál senkit nem lőtt le személyesen. Ugyancsak német bíróság mondott ítéletet az utolsó auschwitzi őr, Oscar Gröning felett. Oscar Gröning szerepe annyi volt, hogy a vasúti rámpáról összeszedte a holocaust áldozatok hátrahagyott csomagjait. Az áldozatok hóhérainak nem nyújtott a mai német büntető törvény fogalmai szerinti segítséget közvetlenül a gyilkosságokban, mégis bűnsegédként mondták ki háromszázezer ember sérelmére elkövetett emberölés bűntettében, mivel önkéntesen vett részt a gyilkos gépezet működtetésében.

Mindezekkel szemben – a mutatott rá az ügyészség – az első eljárásban Biszku Bélát öt és fél év szabadságvesztéssel sújtó ítéletet hatályon kívül helyező a másodfokú tanács (Fővárosi Ítélőtábla) nem látta azt a logikai láncot, amely Biszku Béla a pártvezetés szűk vezetése körében kifejtett tevékenysége és a karhatalom által megölt emberek között húzódik. Ez a másodfokú tanács a végzésében nem látta megállapíthatónak azokat a történelmi tényeket sem, amelyeket ma már a középiskolai tankönyvekben is tanítanak.

Pénteki sajtótájékoztatóján némi indulattal a hangjában Ibolya Tibor fővárosi főügyész – hangsúlyozottan „Biszkuék stílusában" – egy szemléletes példával írta le, mit nem értett, avagy mit értett félre a bíróság. „Aki elereszti a kutyákat, annak már nem kell parancsot adni, hogy harapjanak", mondta, egyértelműen arra utalva, hogy a karhatalmat a pártvezetés saját hatalmának megszilárdítására hozta létre.

Minden ami az után történt, e döntés következménye. Létrehoztak és felfegyvereztek egy fegyverhasználatra kiképzetlen emberek alkotta szervezetet, amelyet aztán csak ködös utalásokkal, az alig iskolázott többség számára szinte értelmezhetetlen célozgatásokkal irányítottak. Csoda, hogy a karhatalom ámokfutása nem követelt még több áldozatot.

A bíróság azonban a kirendelt történész szakértők véleményére alapozva (akik közül az egyiket politikai tiszti múltja miatt a vád, a másikat korábbi, Biszkut ab ovo bűnösnek kikiáltó nyilatkozatai miatt a védelem akarta kizáratni az eljárásból) úgy vélte, és ezt mintegy mentő körülményként értékelte Biszku javára, hogy az akkori hatalom akarata és döntései nem jutottak el azokhoz, akik a sortüzeket leadták, és ezzel vétlen civilek halálát okozták.

Csakhogy az ügyészi álláspont szerint már a karhatalom felállítása önmagában determinálta a későbbi eseményeket. „Mi másért hozta volna létre egy, a szovjet csapatok támogatása nélkül életképtelen hatalom a saját fegyveres erejét, ha nem azért, hogy az szükség esetén használja is a fegyverét", fogalmazott a már hivatkozott névtelenséget kérő jogász, aki ezt igazolandó emlékeztetett rá, hogy 1956 végén és '57 elején nem egy korábban hithű pártembert marasztaltak el azért, mert nem volt elég bátor, elég kemény a Kádár-kormány ellen tüntetőkkel szemben.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.