A hazai kluboknál szinte sehol sem találni a sportolók látásával foglakozó szakembert. Hogy is lenne, amikor sok helyütt fizioterapeutát, dietetikust, pszichológust sem alkalmaznak, holott nélkülük hosszú távon ma már elképzelhetetlen a siker. Szemtrénerre költeni? Ez itthon a fantazmagória világába tartozik.
Van azonban kivétel is. Zimányi és négy kollégája például a százhalombattai utánpótláskorú vízilabdázók és az érdi NB I-es női kézilabdázók közül többeknek tart „edzéseket". De autóversenyző, biliárdos, teniszező, kerékpározó, sportlövő is volt már páciens.
– A térlátáson és a reakcióidőn tapogatópad segítségével lehet javítani – folytatja a szakember. – Kis lámpák villannak fel különböző helyeken és pillanatokban; a sportolónak villámgyorsan kell megérintenie azokat. Speciális vizsgálattal feltárhatók az esetleges fénytörési hibák, és az is megállapítható: a versenyzőnek van-e rejtett kancsalsága. A retinaszkennelő berendezéssel alaposan tudjuk felmérni a szem állapotát. Az adatokat rögzítjük, s időről időre összehasonlítjuk. Ha romlottak a mutatók, akkor megoldást javasolunk. A látás nagyon sok energiát emészt fel: a fizikai állapot miatt is fontos, hogy a sportoló szemével minden rendben legyen.
Hagyományos szemüvegben életveszélyes versenyezni, bár többen speciális „pápaszemet" hordanak, Vannak, akik nem dioptriásat használnak. A síbalesetek nyolcvan százalékát a rossz látási viszonyok okozzák: a hó visszatükrözi a fényt, emiatt sokkal gyorsabban elfárad a szem.
A szemüveges sportolók közül a legtöbben már kontaktlencsét viselnek. Kényelmesen használható egynaposakat is gyártanak, ezekkel vízilabdázni is lehet. Használatukkal jobb lesz a periferikus látás és nagyobb a látótér.
Labdarúgóedzők tanítják a gyerekeknek: „Soha ne szegd le a fejed, ne a labdát nézd, hanem azt, hogy hová tudod rúgni." A térlátásnak a további labdajátékokban is nagy szerepe van, és szemtréner segítségével fejleszteni lehet.
– Nem szemtornáról van szó – magyarázza Zimányi. – A szem a nap végére elfárad, ám akkor a lehető legritkábban megy el valaki az orvoshoz. A lencsefárasztásos módszerrel olyan állapotot idézünk elő a délelőtti vizsgálat során, mintha késő este lenne, így sokkal jobban megállapítható: szükséges-e bármilyen korrekció.
Itthon talán még feleslegesnek tartják a szemtréner alkalmazását, de ha egy gólon múlik a továbbjutás, s azért nem kerül a hálóba a labda, mert egy támadó – a rossz periferikus látása miatt – elpasszolta azt, akkor nincs más, mint a bosszankodás.
Lehet, hogy egyszer ezt követeli majd a B közép: „Kontaktlencsét a csatárnak!"
