Noha a magyar főváros 2021-re pályázott sikerrel, már 2017-re muszáj elkészülnie a Dagály strand környezetébe álmodott új uszodakomplexumnak, hiszen ekkor ifjúsági világbajnokságnak ad otthont a maketteken űrkorszakinak tetsző létesítmény. A helyszínnel látszólag semmi gond. De csak látszólag, mert a felnőtt-vb egészen más környezetet (kiszolgáló épületeket, elbontható pótlelátót, piacteret) igényel, mint az utánpótlás seregszemléje, ráadásul a „nagyok” eseményével immár kötelezően párhuzamosan kell megrendezni a szeniorok, vagyis az „öregfiúk és -lányok” versenyeit, amelyekre – tessék kapaszkodni! – hozzávetőleg 14 ezer nevezés várható. De van egyéb, legalábbis elgondolkodásra késztető szakmai adalék is – nyomatékosítja a pikáns helyzetben lévő Gyárfás Tamás, aki a magyar szövetségben elnök, a nemzetköziben alelnök.
Ilyen például a hazai sportági szövetség elismerésre méltó projektje, amely szisztematikusan építkezve kívánja olyan szintre fejleszteni az úszóutánpótlást, hogy az 2021-re érjen be.
A jövő bajnokai programot egy csapásra felrúgná, ha négy évvel korábban kellene vb-t rendezni.
Ugyanakkor kétségkívül a „bevállalás” mellett szóló érv, hogy a 2024-es olimpiai pályázatról 2017-ben, nagyjából egy hónappal az aktuális vizes esemény után dönt a NOB, s nyilvánvaló: a játékok megrendezésének ötletével kacérkodó Budapest számára előnyt jelenthetne a „vizes” sikertörténet.
A helyzetet tovább árnyalja, hogy Magyarország – érthetően – nem azonnal mondott igent a slamasztikába került FINA-nak, néhány nap elteltével viszont már nem csupán azon múlik az előrehozott rendezés elnyerése, hogy a kormány miként reagál, hanem azon is, mit kínálnak a riválisok.
A kézilabda-szövetség szintén a sportág hazai históriájának legjelentősebb vállalkozásába foghat: férfi-vb rendezését fontolgatja. Mindjárt kettőét, de természetesen csupán „biztonsági” okokból. Vetési Iván elnök a 2023-as „győzelmet” tekintené a rangosabbnak, mivel az olimpiai kvalifikációs világbajnokság lesz, de a 2021-es torna elnyerése esetén sem lenne bánatos. Jelentkező itt is szép számmal akad: a 2017-re a szlovákokkal közösen (és sikertelenül) kandidáló magyarok mellett Svájc, Szlovákia, Lengyelország, Svédország és Franciaország mindkét vb iránt érdeklődik, míg Egyiptom csak a 2021-es, Norvégia és Dél-Korea pedig csak a 2023-as viadalra adott be előzetes szándéknyilatkozatot.
Bár létesítményügyben ennek a „befutásnak” is lennének konzekvenciái, kedvező hír, hogy az IHF nem ír elő méreteket a vendéglátók számára. Ami biztos: a veszprémi, a debreceni, a győri vagy az addig elkészülő szegedi csarnok megfelelő lehet a huszonnégy csapatos esemény csoportmérkőzéseire, a kieséses szakaszra azonban a legalább tízezer néző befogadására jelenleg egyedül alkalmas Papp László Sportaréna önmagában biztosan nem elegendő.
Az IHF közlése szerint az érdeklődőknek március 13-ig kell megerősíteniük kandidálási szándékukat, a pályázati anyagok beküldési határideje május elseje, majd a jelentkezők május 8-án tartják meg prezentációjukat a bázeli központban.
Versenyen kívül is van izgalom bőven...
