|
Az ember, aki nem akar lassítani
Kurucz Árpád / Népszabadság |
„Kényelmes középtempó” – hangzik az utasítás, s az úszók fáradhatatlanul szelik a vizet, ezúttal „félkezezve”, azaz csupán az egyik karjukat használva. Bernek a szélső pályán így is gyorsabb, mint a magyar lakosság kilencvenöt százaléka.
Odakint még világosodik, amikor a Szőnyi úti uszodában már befejeződik az edzés. Noha Nagy Péter kisebb lábműtétje miatt otthon pihen, segítői sem bánnak kesztyűs kézzel az úszókkal. A hangulat azonban remek: a monoton lábtempózást gyakran hangos nevetés szakítja meg. „Jóformán egyidősek vagyunk a mesterekkel” – mondja a medencéből kikászálódó Bernek, aki a múlt év szeptembere óta készül a BVSC-ben.
A sportoló számára komoly önismereti feladat volt a döntés: karrierje érdekében el kell hagynia a Kőbánya SC-t és nevelőedzőjét, Turi Györgyöt. „Sokak véleményét kikértem, s a legtöbben azt mondták, maradjak. Ám a sportolók között akadtak, akik azt tanácsolták: csakis az érzéseimre hallgassak. Így is tettem. Hogy átszakadt bennem egy gát, azt már azonnal, a váltáskor éreztem. A százhalombattai országos bajnokság öt aranyérme és a vb-győzelem is engem igazolt. Ugyanakkor azt szeretném nyomatékosítani: az úszás szeretetét és az alázatos gyakorlást Gyuri bácsitól tanultam. Ezért mindig hálás leszek neki.”
Azt mondja, legfőképpen pszichés okból volt szüksége a klubcserére. „Másként talán egész életemben azon rágódnék, mi lett volna, ha nem próbálom ki magam máshol, máshogyan. Sok veszítenivalóm nem volt a berlini Eb után, az ottani negyedik hely ugyanis padlóra küldött. Félreértés ne essék: nem bírálni akarom a Kőbánya SC-ben végzett közös munkát, sőt. Legújabban Szilágyi Liliána sikerei is azt mutatják: mindenkinél más és más edzésmódszer a hatékony. Vannak nálam tehetségesebb úszók, én sok edzéssel tudok igazán jó eredményt elérni. A vb-győzelemmel bebizonyítottam: valóban más típusú tréningre van szükségem.”
Ez a gyakorlatban 6200 méter úszást jelent reggelente: ennyi a mostani, csökkentett üzemmód. A normál két kilométerrel több. Azért Bernek vigyáz magára: 2009-ben mindkét sípcsontjában fáradásos törést diagnosztizáltak; akkor megtanulta, hogy ismernie kell saját határait.
A szurkolók szeretete viszont határtalan. „Nemrégiben Nyírbátorban, a huszonnégy órás versenyen jártam, ott kaptam egy tortát, a tetején a győzelem pillanatában készült fotómmal. Ez a legszebb ajándékok egyike, amellyel valaha is megleptek. Pedig a rosszul sikerült Eb után még a szokásosnál is többen írtak, üzentek nekem. Ez a szeretet segített továbblépni.”
Meg persze a – többnyire sportoló – barátok, akik szó szerint kirángatták otthonról és berlini letargiájából Berneket.
Az ünnepek alatt együtt ebédelt edzőivel, s a legközelebbi célokról is beszélgettek. „A nyári, kazanyi világbajnokságon 200 és 1500 méter között minden távon elindulok gyorsban, a hátúszást viszont kihagyom. A hosszabb távokon nagy csatákra számítok a két Gergővel, Kissel és a fiatalabb Gyurtával, de éppen ezt élvezem majd benne. Be akarom bizonyítani magamnak, hogy tudok még a tavalyinál is jobb lenni.”
Búcsúzóul megállapodunk: az eredmények ismeretében ez nem lesz egyszerű feladat.
