Ki mit tud?

Jó hír volna, ha szombaton már nem lenne Helsinki-nap, azaz a finn labdarúgó-válogatott nem okozna nekünk kellemetlen meglepetést az Eb-selejtezőn. Az együttes néhány napja Turkuban kapott ki 2-0-ra az észtektől, igaz, erről Dárdai Pál mellékfoglalkozású szövetségi kapitány tegnap azt mondta: „a barátságos meccsek nem számítanak”. Martti Kuusela, a Honvéd csapatát 1993-ban a bajnoki címig vezető finn tréner meg azt, hogy a kvalifikációs találkozón legföljebb három-négy futballista játszik azok közül, akik az észtekkel szemben alulmaradtak.

Na de egyébként sem diadalmenetben közlekednek Suomi fiai: legutóbbi tizennégy találkozójuk közül csak négyet nyertek meg, igaz, egyet Győrött honfitársaink ellen. Ám akkor még nem a kettős állású, ám dupla műszakjában láthatóan lubickoló, svejki észjárású és – népmesei alakhoz illően – pénteken is keresetlenül közvetlen Dárdai volt a szakvezető...

Korponai Tamás

A kapitányra jellemző, hogy kijelentette: „A finnek közül nem ragadok ki senkit sem, mert nem akarom növelni az önbizalmukat.” Olyan könnyű dolga nem is lenne a kiemeléssel... Bár ebben valószínűleg nem értünk egyet, Dárdai szerint ugyanis az északi válogatott futsalelemekkel színesíti a játékát. Felnéztem, hol vagyok, és megkönnyebbülve tapasztaltam, nem tévedtem el, mert szemembe szökött az Olimpiai stadion hatalmas tornya, amely azért 72,71 méter magas, mert Matti Järvinen 1932-ben, Los Angelesben ekkora dobással nyerte meg a gerelyhajítást az ötkarikás játékokon.

Magam nem tartok attól, hogy az Eb-selejtezőn a Copa Americát idéző technika jelenne meg a vendéglátók részéről – ebben a tekintetben honfitársainkkal kapcsolatban is vannak kétségeim –, s bár osztom Tőzsér Dániel véleményét, mi szerint „sosem tudni, a futballban mi történik”, ritka esélyt érzékelek a magyar válogatott előtt. Egyrészt mind ez ideig példátlan a huszonnégy csapatos Európa-bajnokság, másrészt páratlan – és egyhamar biztosan nem ismétlődik meg –, hogy a selejtezőcsoport elsőként rangsorolt együttese öt forduló után mindössze két ponttal, nyeretlenül az utolsó helyen álljon. Ekkora lehetőséget veszni hagyni épp olyan nagy vétek volna, amilyen szokatlan az alkalom...

Nagyjából ilyesmi foroghat Bogdán Ádám fejében is. A kapus ugyan Helsinkiben feltehetően nem jut szerephez, mégis úgy gyakorlatozott két kollégájával, Dibusz Dénessel és Király Gáborral, valamint a kapusedző Andrusch Józseffel, hogy sugárzó arcára volt írva: nem akármi történt vele. S valóban, az Anfield Roadon pénteken bejelentették: a nyolc évet Boltonban töltő, 104 Premier Liga-mérkőzésen pályára lépő magyar kapuvédőt szerződteti a Liverpool Simon Mignolet mellé. Persze a belga válogatott játékos jelenléte azt is jelenti Bogdánnak, amit Gerry és a Pacemakers liverpooli futballhimnusszá is nemesülő dala tartalmaz: „soha nem leszel egyedül"...

De most már térjünk vissza a finn–magyarhoz, és kivételesen várjuk kellő önbizalommal a meccset, amelyet Hajdú B. István közvetít otthon a Dunán. Hogy miért legyünk optimisták? Mert nincs még egy olyan válogatott a világon, amilyen a magyar. Király az első számú kapus, de még a nevető harmadik is...

A további mérkőzések szombaton: Feröer szigetek–Görögország, Észak-Írország–Románia (Sport2, 20.45).