galéria megtekintése

Kék övezet

0 komment


Hegyi Iván

Csúcsmérkőzés következik: a házigazda franciák és a világbajnoki címvédő németek is óvatosak, utóbbiaknál Gomez, Hummels és Khedira sem játszhat.

A francia tévécsatornákon immár napok óta a „kékek" korábbi emlékezetes szerepléseit elevenítik fel; kétórás műsort sugároztak például az 1984-es – ugyancsak franciaországi – Eb-diadalról, megszólaltatva az összes aranyérmest, aki ma már (főként a kilók tekintetében) alig hasonlít hajdani önmagára. Óriási játékosok beszéltek a hatalmas szerencséről, amely az elődöntőtől kísérte őket, hiszen a legjobb négy között a kétszer negyedórás hosszabbításban 1-2-re álltak, és a portugáloknak ziccerük volt az 1-3-hoz. Ehelyett lett 3-2, és Jean Tigana, Alain ­Giresse, Michel Platini meg a többi megszólaltatott mind azt kívánta a maiaknak: Fortuna ugyanúgy legyen velük a Velodrome-ban, ahogyan pártfogolta őket annak idején. Merthogy azt az elődöntőt is Mar­seille-ben rendezték, miként csütörtök este szintén a kikötővárosban tartják a németek elleni rangadót.

A feltételek nem azonosak, a vendégek ugyanis nem számíthatnak a sérült Khedirára és Gomezre, valamint az eltiltott Hummelsre, aki a két válogatott legutóbbi tétmérkőzésén az egyetlen gólt fejelte a riói Maracana stadionban a 2014-es világbajnokságon. Löw német szövetségi kapitány azt hangoztatja (és intelme nem a sérülteknek szól): „Nem kell jajgatni!" A szakvezető nyilván azért is ilyen szilárd, mert Neuer, Boateng, Höwedes, Kroos, Özil, Müller, valamint Götze két éve is ott volt a pályán a franciákkal szemben, azaz a gerinc változatlan. (A másik oldalon Lloris, Evra, Pogba, Matuidi, Griezmann és Giroud szerepelt a csütörtökön nagy valószínűséggel pályára lépők közül.) S Löw határozottsága abból a szempontból is érthető, hogy a német válogatott eddig egyetlen gólt kapott a tornán, azt is tizenegyesből szerezte az olasz Bonucci. Pedig a Nationalmannschaft a legkevésbé sem bekkel, éppen ellenkezőleg: rendszerint az ellenfél térfelén járatja a labdát, azaz a meccsek nagy részében a kapuja közelébe sem engedi vetélytársait. Deschamps francia szövetségi kapitány helyesen állapította meg: „Az olaszokkal szemben voltak ugyan gondjaik, de akkor is az ellenőrzésük alatt tartották a pályát szinte százhúsz percen át."

Apropó, pálya! Deschamps arról már nem beszélt olyan elismeréssel, amilyen emelkedetten a riválist méltatta, sőt a marseille-i stadion talaját az Európa-bajnokság idején többször is „katasztrofálisnak" nevezte. A gyeppel most sincs kibékülve, és ironikusan emlegeti a hazai környezet úgynevezett előnyét. Sissoko viszont éppen azt emelte ki, hogy „még­iscsak otthon leszünk", Pogba ellenben arra hívta fel a figyelmet: „Egyelőre nincs miért lelkesedni, még nem nyertünk semmit sem."

 

A franciák azért is óvatosak, mert nagy tornán a németeket legutóbb az 1958-as vb-n múlták felül, igaz, akkor alaposan: a göteborgi Ullevi stadionban 6-3-ra győztek. A harmadik helyért vívott találkozón Fontaine mesés négyest ért el, és a világbajnoki cím védője – előttünk van, ugye, ötvennégy – nem került a dobogóra. Attól fogva viszont minden jelentős tétmérkőzésen a németek jutottak tovább – miközben a német újraegyesítés óta rendezett nyolc meccs közül ötöt a franciák nyertek –, ám Löw erről azt mondja:

„Nem hinném, hogy a franciáknak komplexusuk lenne. ­Elvégre nem számít, mi történt a múltban."

Ami a jelent illeti: a német szakvezető számára kellemetlen fejlemény, hogy gyakorta kritizálják, ahogyan Bierhoff, a legutóbbi – húsz évvel korábbi – német Eb-diadal főhőse, a csehek elleni londoni döntőben (2-1) duplázó csatár, a válogatott jelenlegi menedzsere bírálta hazája szurkolóit az ellenfél drukkereit gyalázó dalok énekléséért. Noha az olaszokkal vívott negyeddöntőben Özil érte el a német gólt, az értékelők egy része nem érti, miért ragaszkodik annyira a középpályáshoz a kapitány. Az Arsenal szervező játékosa már régóta szálka némely honfitársa szemében; emlékszem, a brazilok elleni 7-1-es vb-elődöntő után volt olyan német lap, amely a győztes csapat minden játékosát a maximális 1-essel díjazta, egyedül Özilt sújtotta 3-assal. A pályán kívül sokszor elgáncsolt labdarúgó viszont a lehető legjobb minősítést adta az őt eddig hetvennyolc alkalommal beállító Löwnek: „Nem létezik jobb kapitány nála."

Fotó: Michael Dalder / Reuters

Kevésbé emelkedett Müller, aki eddig egyetlen gólt sem szerzett a mostani Európa-bajnokságon. A középpályás nyilván ettől sem boldog, de nem emiatt morog, hanem azért, mert a létszámemelés nyomán egy teljes hónapig tart a torna, s a döntősöknek hét meccset kell játszaniuk. Ezzel együtt nyilván nem szívesen fejezné be hat mérkőzéssel.

A franciákat az foglalkoztatja: ­tart-e még két meccsig az a folyamat, amely idáig egy Eb- és egy vb-aranyhoz juttatta őket. Az 1984-es Európa- és az 1998-as világbajnokságon is úgy hódították el az aranyérmet a házigazdák, hogy egyetlenegyszer sem kaptak ki, és a mostani tornán is veretlenek. A három viadal összesített statisztikája a vendéglátók szempontjából: 17 mérkőzés, 15 győzelem, 2 döntetlen, 40-10-es gólkülönbség. Ebben azért van Paraguay elleni hosszabbításos 1-0, tizenegyes-párbajos „itáliai" 0-0, svájciakkal szemben elért gól nélküli döntetlen, de a kimutatás végeredménye kétségkívül impozáns. Az más kérdés, hogy az első franciaországi Európa-bajnokság – az Eb-k hajnala – mintha már feledésbe merült volna, mert errefelé senki nem emlegeti, hogy 1960-ban előbb Párizsban a jugoszlávoktól (4-5), majd Marseille-ben a csehszlovákoktól ­(0-2) is kikaptak a franciák.

Ami Marseille-t és a csehszlovákokat illeti: előfordult ilyesmi már másokkal is.

Csak futballakciót!

Nehéz szívvel említi az ember, de a csütörtök esti szereposztás kapcsán elkerülhetetlen felidézni, hogy a múlt év novemberében francia–­német mérkőzést rendeztek, amikor három bomba is robbant a párizsi Stade de France-nál. Francois Hollande elnök azon az éjszakán hirdette ki Franciaországban a ­rendkívüli állapotot. A terrortámadások sorozatában a legtöbb halálos áldozatot a Bataclan Színház elleni attak követelte; a merényletek következtében összesen 137-en vesztették életüket. (Hét terroristával együtt.) A szörnyű cselekményekért a felelősséget az Iszlám Állam vállalta. Az Eb-t eddig elkerülte az ­efféle borzalom, és az ismétlődéstől ­való rettegés helyett bízni kell abban, amit Joachim Löw mondott: „A múlt nem számít.” Ugye, nem?

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.