Az előbbi alkalommal a 21 esztendős Olasz Anna – miközben akadt a józan ésszel felfoghatatlan szenvedésekkel kísért maratoni távnak olyan szakasza, amelyen ő vezette a mezőnyt – másodikként ért célba, s ezzel
a szakág történetének harmadik magyar világbajnoki érmét könyvelhette el
Kovács Rita 1994-ben, Rómában szerzett ezüstje és Gercsák Csaba 2011-ben Sanghajban elért bronza után. Mindeközben a vízilabda-medencében a magyar csapat nagy pofonba szaladt bele az Egyesült Államok lányai ellen, és a 12:7-es vereség azt jelentette, hogy az együttes hétfőn délben csak a 9–12. helyért folytathatja Kanadával szemben.
Amikor a délutáni úszódöntőkre tartó busz elhúzott a monumentális Lenin-szobor, a World Trade Centerre keresztelt ötemeletes irodaház és az óriás-toronyugrás helyszíne, a Kazanka-folyó öblében már javában gyakorló önkéntes vérfagyasztók égig érő tornya mellett, már tudtuk: a férfi pólócsapat ellenfele a keddi negyeddöntőben a Kanadát 8:2-re leigázó olasz együttes lesz, s azt is, hogy úszóink rendesen bemelegítettek délelőtt.
A hét számot vállaló Hosszú például – ugye, milyen jó, hogy jött a mama! – lazán odarittyentett egy Európa-csúcsot a 200 m vegyes előfutamában (2:07,30), s a megfogalmazás ezúttal nem újságírói kreatívkodás, hiszen ő is azt nyilatkozta: „Nem mondanám, hogy kiúsztam magam; igazi előfutamos versenyzés volt, egészen könnyűnek éreztem...” Alaphangnak éppenséggel megtette, pláne, hogy a nemrég klubot és edzőt váltó Cseh László országos rekorddal mutatkozott be a hétköznapokon a helyi Rubin futballcsapatának otthont adó Kazany Arénában „ácsolt” pazar vízi színpadon (23,32).
|
Egészen könnyű
Kovács Anikó / MTI |
A délelőtt krónikájához tartozik még, hogy a 400 m gyors két mezőnyében Kapás Boglárka az ötödik, Bernek Péter pedig a hetedik idővel bérelt magának helyet közvetlenül a döntőben, míg Szilágyi Liliána gyomorrontás miatt kihagyta a 100 m pillangó selejtezőjét, Hosszú mellett pedig Jakabos ugyancsak kivívta a középdöntős szereplés jogát 200 m vegyesen. De hogy ne legyen minden túlzottan kerek, Verrasztó Evelynnek és Gyurta Dánielnek nem sikerült ugyanez 100 m pillangón, illetve 100 m mellen: előbbi a 25., utóbbi – miután a rövidebb táv az olimpiai bajnoknak csupán kiegészítő száma, halk a húha... – a 22. eredményt produkálta.
Délután aztán megint ügettünk lépcsőn fel, lépcsőn le, mert kíváncsiak voltunk, mit mond a lihegőben a néhány órával azelőtti önmagát, azzal együtt friss csúcsát egyaránt felülmúló Hosszú és Cseh. De a vágta előtt még megnéztük, amint a kínai Sun Yang megszerzi 400 m gyorson a vb első úszóaranyát, miközben Berneknek az ötödik hely jut ugyanott (3:46,29), továbbá, hogy Jakabos miképpen marad le a másnapi döntőről 200 m vegyesen (2:11,91; 11. hely).
De mindenekelőtt Katinka újabb tündöklésén ámultunk: amikor célba csapott, 2:06,84-et mutatott a nagytábla, s ismét ott villogott a nap második kontinensrekordját jelző ER-rövidítés. „Na, ez már tényleg jó idő, olyan, amit aláírtam volna otthon. De a döntő előtt már biztosan nem írok alá semmit” – mosolygott árulkodóan a fináléba toronymagas (sőt: óriás-toronymagas) elsőként kerülő versenyző, aztán edző-férje Shane Tusup karjába futott, és Cseh Lacinak kellett utánaszólnia, hogy „Katka, miért dobálod az akkreditálásodat?!” Cseh azért magával is foglalkozott, hiszen a pillangó sprinttávján megint szépen faragott az országos csúcson (23,06):
„Ezt a számot csak tréningnek szántam, az hogy így sikerült, biztató a folytatásra nézve”
– értékelt a nyolcas döntőbe a harmadik idővel bekerülő klasszis.
Befejezésül Kapás nyolcadik helyét lehetett rögzíteni 400 m női gyorson (4:08,22), meg persze azt, hogy munkás hét áll a kazanyi magyar különítmény előtt. Az antré után nagyon úgy néz ki, bőven lesz teendő a vízben fő műsoridőben, de a döntők idején ütni kell majd a klaviatúrát is rendesen.
