Ha jégkorongmeccsen vagyunk, de nincsenek ütközések, palánkhoz szorítások, bottal akasztások, kiállítások, lesek is csak ímmel-ámmal, akkor két eset lehetséges: vagy csúnya átverés áldozatai lettünk, vagy gálameccsbe csöppentünk.
Szerencsére ez utóbbi történt a Tüskecsarnokban, ahová Szapporo hőseit megünnepelni és nosztalgiázni gyűltek össze a hazai hokirajongók: újra összeállt a magyar jégkorong történetének minden bizonnyal legnépszerűbb csapata, amely megnyerte a 2008-ban Japánban rendezett B csoportos világbajnokságot, így feljutott a világ élvonalát jelentő A osztályba. (A sportág hazai történetében elsőként érte el ezt a bravúrt, amióta divíziókra osztják a nemzetközi mezőnyt.)
Noha a válogatott csupán két hétre tudta megvetni a lábát a legjobbak között, a sportág népszerűségét idehaza azóta is az a nevezetes szapporói diadal táplálja; megjósolni is nehéz, hogy Palkovics Krisztiánék akkori varázslatán felbuzdulva hány kissrác húzott korcsolyát a lábára, fogott ütőt a kezébe, és kezdte el kergetni a korongot, táplálva a hitet, hogy jövője is lesz a magyar hokinak.
Nem csoda, hogy az akkori hősök hét év távlatából is vonzzák a közönséget, ahogyan ezt a Tüskecsarnok zsúfoltsága is bizonyította. A szapporói emlékekre épülő hokigálára sikerült is összeszedni a 2008-ban az országot lázba hozó csapat színe-javát Szuper Leventével, Kangyal Balázzsal, Tokaji Viktorral meg a többiekkel, a kispadon pedig az olasz-kanadai sikeredzővel, Pat Cortinával.
