Az elsőt a szerb nyerte, alapvetően azért, mert a rövidítés előtt akkor is koncentrálni tudott, amikor vesztésre állt,magában a rövidítésben pedig majdhogy „letaposta” ellenfelét. Nem akármilyen pontokkal. Federer bosszúja azonban nem sokat váratott magára, mert szívósan ment az egy játékkal mindig előtte levő Djokovics után, 5:6-ról kiharcolta a 6:6-ot, és végül 12:10-re ő nyert. De! Ez a szett, sokkal inkább, mint az első, a szerb világelső kezében volt.
Djokovics 5:4-es állásnál, tőle teljesen szokatlan módon, majdnem az alapvonalnál – fölényben érezve magát – megkockáztatott két, eleve veszélyes lendített röptét, és mindkettőt elrontotta. Ám ez semmi sem volt magához a rövidített játékhoz képest, amelyben Djokovics 6:3-ra vezetett, egy pontnyira volt a játszmanyeréstől, normális körülmények között három meccslabdából egyet biztosan megnyer. De itt a svájci megtáltosodott, és Djokovicsnak hiába volt aztán újabb két szettlabdája, nem bírt Federerrel. Mindent eltolt.
Aztán 1:1-es játszmaállásnál bekövetkezett az a fordulat, amelyet én Djokovics-modellnek szoktam nevezni: a szerb mindjárt a szett elején elveszi ellenfele adogatójátékát, majd már nem kell másra vigyáznia, minthogy a gémelőnye végig megmaradjon. A harmadik játszmában pontosan ez történt, voltaképp izgalom nélkül. A szerb 15:40-ről egy bűvészmutatvány-számba menő ütéssel nemhogy „megbrékelte”, de 2:1-es vezetés után lélegzethez is alig engedte jutni ellenfelét.
A negyedik játszma abban különbözött a harmadiktól, hogy itt a modell csak 2:2 után kezdett működni, és Federer többször került közelebb az egyenlítéshez, mint az elsőben. Például csodaszép játékkal jött fel 2:4-ről 3:4-re, s aztán Djokovics szervájánál harminc-semmire el is szaladt. A svájci tábora, sőt az egész közönség már a szerb vérét látta, ámde Djokovics koncentrálóképessége (lásd még: kötélidegek) nemhogy átsegítette a szerbet a bajon (3:5), hanem egymás után kétszer is manifesztálódott.
Tudniillik Djokovics az utolsó gémben, Federer szervájánál szinte esélyt sem adott ellenfelének, hiába szerette volna a közönség sötétedésig nézni ezt a nagyszerű meccset – mondjuk a tavalyi döntőhöz hasonlóan, ahol a szerb zseni csak az ötödik szettben tudott nyerni –, egy Federer-hiba után Djokovics örömujjongását nézhette csupán. Federernek nem jött be a nyolcadik wimbledoni győzelem, Novak Djokovics viszont harmadszor nyert.
A hölgyeknél a valóban verhetetlen Serena Williams hatodik wimbledoni trófeáját szerezte meg. Ezzel ugyan még mindig mögötte van Steffi Grafnak, de a maga harminchárom évével minden idők legidősebb játékosaként nyert a számára oly kedves gyepen. Viszont a döntőben kapott egy tiszteletlen ellenfelet, a húszesztendős spanyol Garbine Muguruzát. Ez a lány, akit csak a 20. helyen emeltek ki, máris majdnem akkora erővel üt, akár az erőtenisz amerikai etalonja, Serena, s ha nem olyan szeleburdi, mint amilyen a döntőben volt, akár meglepetést is okozhatott volna.
|
Serena
Suzanne Plunkett / Reuters |
Az első szettben 4:5-ös játszmaállásnál labdája volt az 5:5-höz, amelyet elveszített. A másodikban 1:5 után a szó szoros értelmében nekiesett ellenfelének, egymás után három gémet nyert, és ha 4:5-nél Serena, aki nem szervált, hanem fogadott, nem dönt úgy, hogy innen egy lépést se enged Muguruzának, akkor 6:4, 6:4 helyett talán más az eredmény. Így aztán Serena Williams a legjobb úton van afelé, hogy a US Open megnyerésével megcsinálja élete első „igazi” Grand Slamjét; na és behozza Steffit.
Végül: noha Babos Tímea a felnőtt női párosban nem jutott döntőbe, a maga kategóriájában bejutott, és nyert is a magyar utánpótlás két junior üdvöskéje, Stollár Fanni és Gálfi Dalma. Babos vegyes párosban – az osztrák Peya oldalán – szintén finalista volt, de nagyon simán kikapott a valóban szuperkettős Paes, Hingis indiai, svájci párostól. Ergo egy arannyal, egy ezüsttel zártuk Wimbledont, ha ez igazán nem is számít a tenisz „felsőházában”.
