A legfiatalabb résztvevő, a 22 éves, amerikai gyökerű, olasz Fabiano Caruana nem csak a nyitókörben győzte le az összes ellenfelét, hanem a második kör első két partiját is hozta, így a hét játékából mind a hétszer nyert! „Sosem hibázik. Ilyen jól még Carlsent sem láttam korábban játszani!" – mondta róla a legjobb francia, Maxime Vachier-Lagrave, akit a kétjátszmás mini meccsükön az olasz fiú nullra vert.
Caruana végül 8,5 pontot gyűjtve három teljes egységgel előzte meg Carlsent, így a világranglistán nagyot ugorva ma már ő a második a norvég mögött. A szakemberek úgy gondolják, hogy a következő éveket a két fiatalember versenyfutása jellemezheti.
Mindkettőjüknek kísértetiesen hasonló a fejlődési görbéje, Caruana mindössze az életkorából fakadó egy évvel van elmaradva riválisa mögött. Megegyeznek abban is, hogy mind a ketten rátaláltak a saját egyéni stílusukra. Carlsen a hosszú, technikai jellegű állások tökéletes kezelésére törekszik, míg Caruana hajlik a klasszikus sakkszemlélet felé, melyet korábbi magyar állampolgárságú edzőjének, Csernyin Alexandernek is köszönhet.
|
Magnus Carlsen
Reuters/Babu |
Ugyanakkor ezt a szemléletet mostani szekundánsával, az orosz Vlagyimir Csucselovval érdekes megnyitási ötletekkel és rengeteg komputeres elemzéssel turbózta fel. Otthon előkészített megnyitási ötlet hozott biztos győzelmet Caruana számára Vachier-Lagrave, Aronjan és Topalov ellen, holott a bolgárnak például korábban a saját tudományos akadémiája nyújtotta a számítógépes hátteret.
A Sinquefiled Kupán történtek olyan változásokat jeleznek, amelyek többet mutatnak az élcsoport átrendeződésénél. A két huszonéves fiatalember, Carlsen és Caruana az első olyan számítógépes nemzedék tagja, amely már az embernél erősebb masinák támogatásával nőtt fel. (Az Ember–Gép párharc elvesztését 1997-re datáljuk, amikor Garri Kaszparov kikapott az IBM-fejlesztésű Deep Blue-tól.) Ők ketten azonban nem szorították háttérbe a klasszikus sakkgondolkodást, és nem próbálják magukat automatizálni. Élő szekundánsokkal és edzőkkel dolgoztak és dolgoznak, mindehhez adják hozzá a komputerek „gondolatait". Amikor megkérdezték Kaszparovot, hogy melyikük a jobb sakkozó, ő vagy a tanítványa, Magnus Carlsen, ezt válaszolta: „Én a saját időm bajnoka voltam. Akkor még kevesebbet tudtunk a játékról."
Kaszparov még tíz éve sem vonult vissza, a játék fejlődése azonban máris öles léptekben, illetve komputerprocesszorokban és a hozzájuk kapcsolódó újfajta képességekben mérhető.
