Végre igazi csatát hoz a Tour de France

Nem valószínű, hogy a három nagy esélyes csapatán múlna a kimenetel, hiszen az Astana (Nibali), a Team Sky (Froome) és a Tinkoff-Saxo (Contador) hasonló erőt képvisel a mezőnyben és a háttérmunkában egyaránt. A szervezők a maguk részéről mindent megtettek, hogy a sárga pólóért folyó harc legyen kezdettől fogva a verseny középpontjában. Mindjárt az első napon megtartják az idei Tour egyetlen egyenkénti időmérő szakaszát.

A hollandiai Utrecht körül futó 13,8 kilométeres távon aligha alakulnak ki nagyobb különbségek a favoritok között, de az etap már a viadal elején kiszórja a sprintereket az összetett élmezőnyéből. Ehhez jön a harmadik napon Huy „fala”. A belgiumi városkában található a kerékpársport hírhedt emelkedőinek egyike. A domb mindössze 128 méterrel magasodik Huy fölé, éppúgy, mint a rakpartról nézve a Gellért-hegy. Ezt a szintkülönbséget kell 1300 méteren megtenni. Az út egyes részein az emelkedő 26 százalékos. (Nem írtuk el a számot.)

Találó, hogy nem is emelkedőnek, hanem falnak nevezik a kerékpárosok ezt a kaptatót. A domb tetején már csak a valódi esélyesek lesznek a legjobb tíz között. Még egyszer: mindez a harmadik napon történik, miközben a Touron eddig a komplett első hetet a sprintereknek ajándékozták. A körverseny hasonló szellemben folytatódik. A negyedik napon az „észak poklának” nevezett Párizs–Rou baix egynapos klasszikus verseny macskaköveit mutatják meg a Tour mezőnyének. Kizárt, hogy a kerékpárosok közül egy is akad, aki megköszönné a 13 kilométeres tortúrát, és a résztvevők már most imádkoznak, hogy ne essen aznap az eső, vizes köveken ugyanis életveszélyes a száguldás.

L'Alpe d'Huez, ahol eldől minden Jean-Paul Pelissier / Reuters

Legalább a körverseny hű magához, már száz éve is a szadizmus mozgatta az útvonal kijelölőit a versenyzők korabeli nyilatkozatai szerint. A nyolcadik napon aztán következik a „breton Alpe d’Huez”, egy kegyetlen két kilométeres emelkedő Bretagne-ban. Ha a kerékpárosok abban bíztak, hogy legalább az eredeti Alpe d’Huez ezúttal kimarad, akkor csalódniuk kellett. A Tour talán leghíresebb hegyén ér véget a verseny, másnap Párizsba már csak bevonul a győztes a vert sereg élén.

Az 1860 méter magas hágóra vezető 14 kilométeres úton a versenyzők leolvashatják, ki nyert eddig ezen a hegyen 1952 óta. A győztesek nevét ugyanis minden alkalommal felírják a huszonegy hajtűkanyar egyikébe. Ezen az emelkedőn dől majd el minden. Az idei körversenyt a hegyek dominálják, valószínűleg korántsem függetlenül attól, hogy az esélyesek mindegyike a durva emelkedőn érzi magát igazán elemében. Nagy csata jöhet, és ez az, amire az elmúlt időkben megkopott kerékpársportnak égetően szüksége van: fertőző „sárgalázra”.