Nevezetesen, hogy „nyet!", de miután Katinka edző-férje, Shane Tusup és Kiss László kapitány felváltva üvöltözött az egyenruhásokkal, majd később a FINA-vezetők is beszálltak a verbális adok-kapokba, az Iron Lady húsz perc múltán nagy nehezen átjutott a „vörös zónán", aztán beugrott a medencébe, és 2:07,17-tel (a világcsúcstartó amerikai Missy Franklinre 67 századot verve), röhögve megnyerte a 200 m hát selejtezőjét.
Kilátás a Kremltől
Mielőtt elmesélem, hogy az izgalmas kezdet után mi történt még ezen a napon itt, a Volga mentén, lelkendeznék kicsit magáról a bő egymillió lakosú városról, mert annak bizonyos részei egészen lenyűgözőek.
Legfőképpen persze a Kreml környéke (itt is van ám, nem csak Moszkvában), a Tatár Köztársaság központja, amely a fennállása 1010. évfordulóját ünneplő település ékköve, egyébként a világörökség része,
ha engem kérdeznek, nem érdemtelenül. A kis dombocskára épült várnegyedben mecset, katedrális, kormányzói palota meg négy minaret is magasodik, s nehéz eldönteni, hogy odafentről pazarabb-e a látvány vagy lentről az épületegyüttest csodálva.
Jelzem, a magyar küldöttség illetékesei remek érzékkel választották főhadiszállásul a Kreml tövében álló Marriott Hotelt; biztos vagyok benne, hogy hasonló panorámában egyetlen rivális delegációnak sincs része. Ráadásul honfitársaink kilátásai nem csak a szobaablakból, hanem a Kazany Aréna medencéjének környékén is kiválóak – változatlanul.
Bár a vízilabdatorna kapcsán fájdalmasan rögzítettük, hogy szombat késő este a szerbek és a horvátok játszanak az első helyért, ugyanígy elkönyvelhettük, az úszók hatodik versenynapján
Hosszú mellett Cseh László is ott folytatta, ahol korábban abbahagyta.
A 200 után 100 m pillangón is remekelt, olyannyira, hogy 50,91-es idejével átírta a fennálló országos csúcsot, egyben a mezőny legjobbjaként került a tizenhatos középdöntőbe. Jó hír volt még ebéd előtt, hogy Takács Krisztián (22,21 ) és Kapás Boglárka (8:26,96) is a nyolcadik eredményt produkálta 50, illetve 800 m gyorson, ennek köszönhetően előbbi a verseny második szakaszába, utóbbi közvetlenül a másnapi döntőbe jutott.
Azt gondoltuk, a nap magyarja címet ezzel együtt Gyurta Dániel érdemli ki. A délutáni program előtt legalábbis erősen bíztunk benne, hogy a honfitárs klasszis megint elviszi a show-t, mint a 2009-es római vb óta mindig. Három világbajnokságot nyert sorozatban 200 m mellen, legutóbb a 2008-as pekingi olimpián kapott ki ötvenes medencében, és semmi nem szólt az ellen, hogy a bámulatos széria a Kazany Arénában is folytatódjék.
Vagy mégis?
Nos, Dani egy nappal azelőtt az előfutamban csak az ötödik, a középdöntőben pedig a harmadik időt úszta – a japán Koszeki és a német Koch is gyorsabb volt nála –, igaz, ő végtelenül higgadtan és magabiztosan értékelte teljesítményét. Azt mondta, a döntőben minden másként lesz, kiszámolja edzőivel az ideális taktikát, úgyhogy aggodalomra nincs ok.
Csak, hogy minél tovább feszítse a világbajnokságon péntekig két aranynak, egy ezüstnek és két bronznak örvendő magyar tábort az ideg, Gyurta döntője az utolsó egyéni szám volt a programban, a bőséges kínálatot nyújtó prológ pedig azzal indult, hogy 100 m női gyorson az ausztrál Campbell nővérek – Bronte és Cate – alighanem sporttörténelmi módon „közrefogták" a svéd Sjöströmöt: övék lett az első meg a harmadik hely, a skandinávé a második. Aztán elrajtolt Hosszú a 200 m hát középfutamában, és
nem egyszerűen tönkreverte a mezőnyt, hanem megvalósította régi álmát is: 2:06,18-as idejével megjavította Egerszegi Krisztina huszonnégy éves (!) országos rekordját, a legrégebbi magyar csúcsot, amely 2008-ig a világ legjobb eredménye is volt.
S a döntő még csak ez után jön...
Feldobott német
Ahogyan Cseh számára. Az után, hogy Takács a rangsor tizedikjeként végzett 50 m gyorson (22,07), Kazany eddigi pillangókirálya – délelőtti idejétől valamivel elmaradva – 51,03-nál érintette meg a falat, hajszálra annyi idő alatt, mint a másik futamban az amerikai Tom Shields. Reméljük, nem vesznek össze azon, melyiküké legyen a döntőben a 4-es pálya.
Akárhogyan is, tartalmas kis szombatnak nézünk elébe, semmi kétség. Nyilván tudja ezt Orbán Viktor kormányfő is, aki ekkor már itt lesz az uszodában, s egy nappal később – a következő vizes vb-t rendező város képviseletében – átveszi Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnöktől és Julio Maglione FINA-vezértől a nemzetközi szövetség zászlaját.
|
Gyurta Dániel és a bronzérem. Éppen jó időben
Kovács Anikó / MTI |
De még mielőtt álmodtunk és felébredtünk volna, jött végre a pénteki valóságshow várva várt attrakciója. Gyurta mosolyogva lépett a medencetérbe, szokás szerint akkurátusan készülődött a startra, amely után az első hosszt a negyedik helyen zárta. Akik ismerik őt, tudják, hogy esetében a mezőnyhöz képest visszafogott kezdés semmit nem jelent, nyert ő már úgy, hogy fél távnál hetedik volt.
Ráadásul most az élboly bőven világcsúcsrészidőn belül tempózott,
s ez így volt még száznál is, Dani pedig tartotta a pozícióját. A japán Koszekitől a német Marco Koch a harmadik szakaszon vette át a vezetést, s ekkor London magyar olimpiai bajnoka is begyújtotta a rakétákat. A falat harmadiknak érintve fordult az utolsó hosszra, ami – hagyományos hajrájában bízva – sok jót sejtetett. A tradicionális finis azonban ezúttal elmaradt: nyert Koch az amerikai Cordes előtt, Gyurtának a harmadik hely jutott (2:08,10).
Talán még jókor
A lihegőben Kochot kis híján földobálták a német újságírók, a mi fiúnk csendesebb fogadtatásban részesült.
– Gyors volt a kezdés, lehet, hogy engem is elvitt a hév kicsit – magyarázta. – Sajnálom, hogy így alakult, főleg, mert a valaha volt legkeményebb felkészülésen vagyok túl. Talán elcsúszott valamelyest a formaidőzítésem, nem tudom, majd kielemezzük otthon. Mindenesetre vb-harmadik vagyok, ez büszkeséggel tölt el még akkor is, ha hat éven át senki nem tudott legyőzni. S azt hiszem, egy évvel az olimpia előtt még éppen jó időben történt minden.
Javaslat azoknak, akik most túlzottan is szomorúak: raktározzák el ezt az utolsó mondatot!
