De a végén oly balszerencsés Albánia is győztesnek érezte magát, elvégre a legtekintélyesebb válogatottak egyikét szorongatta meg, és Gianni di Biasi, a gárda olasz edzője – „az albán Storck” – azt emlegette: „Ugye, megmondtam, hogy nem turisták leszünk? Pedig minden fogadóirodában – és egyéb helyen – hátrányos helyzetűeknek állítottak be bennünket. A marseille-i stadionban többet érdemeltünk volna a sorstól, mert fantasztikus teljesítményt nyújtottunk.”
|
| Fotó: Hegedüs Gábor / Népszabadság |
Amúgy az albánok legyőzték már a franciákat, méghozzá nem is olyan régen: 2015 júniusában (1-0). Igaz, akkor pályaválasztókként léptek fel, és a meccs barátságos volt... De sokat elmond a kiegyenlítődésről a tét nélküli diadal, valamint a díjmérkőzés finisében elszenvedett vereség is. Az meg már külön szám: a világtól sokáig különösen elzárt Albániából annyi szurkoló érkezett Franciaországba, hogy több szektor vörös tengernek tetszett...
S mennyien támogatták Izland csapatát is! Hannes Thor Halldorsson kapus elérzékenyülten említette: „Micsoda érzés volt nyolcezer honfitársam előtt debütálni az Eb-n! Ez az atmoszféra nagyban hozzájárult a portugálok elleni pontszerzéshez.” Meg ahhoz – tehetjük hozzá –, hogy Reykjavíkban, az Ingolfstorg téren ugyanúgy ezrek ünnepelték az 1-1-et, ahogyan Budapest különböző pontjain az osztrákok 2-0-ás legyőzését.
A szlovákok sem maradtak otthon, és – játékosaikkal együtt – a mennybe mentek. Hogy aztán hova tartott Vladimir Weiss gólja előtt a két orosz? Jan Kozak szlovák szakvezető egyáltalán nem törődött ezzel, inkább egyenesen „zseniálisnak” minősítette az oroszokkal vívott mérkőzést eldöntő két játékosát, Weiss mellett a káprázatos biliárdgólt szerző Marek Hamsikot. Weiss hasonlóan el volt ragadtatva, mint a tréner: „A csapatszellem épp olyan, mint a selejtezőkön, amikor legyőztük a spanyolokat.”
|
| Fotó: Hegedüs Gábor / Népszabadság |
Erről az egységről a magyarok is nyugodtan beszélhetnek, és beszéltek is csütörtök délután, a kihelyezett tájékoztatón. Nem úgy értem, hogy Franciaországba kihelyezett, hanem úgy: ezeket az értekezleteket honfitársaink táborhelyétől néhány kilométernyire, az MLSZ elsőrangú sajtóközpontjában tartják. S bár ezúttal két tartalék játékos érkezett a konferenciára, senki nem gondolhatta, hogy nem a csapathoz tartozó labdarúgókról van szó. „Ha Király Gabi jól véd, az nekem is öröm” – mondta Gulácsi Péter, aki megemlítette azt is: a válogatott sikereiben – a futballisták közötti összetartáson túl – döntő szerepet játszik az edzői stáb rendszerint korrekt elemzése az ellenfélről, valamint az ennek nyomán helyesen megválasztott taktikai terv. A kapus szerint a szervezettség és a tudatosság adja a korábbiakhoz képest a különbséget. „Ennek következtében a miénknél akár jobb kvalitású csapatot is képesek vagyunk felülmúlni” – fogalmazott Gulácsi, aki nem mulasztotta megjegyezni: a fordulat ifjabb Dárdai Pál színre lépésével érkezett el.
Nikolics Nemanja pedig már „futball-lázról” és arról beszélt: szeretne öt percre hazaugrani, hogy lássa, tényleg az utcán vannak a csapat miatt az emberek. De a csatár rögtön hozzáfűzte: senki nem gondolja azt, hogy az osztrákok legyőzése mindjárt az izlandiak elleni három pontot is magától értetődővé teszi. Andy Möller, Bernd Storck szövetségi kapitány korábbi 85-szörös német válogatott, világbajnok segítője szintén azt hangsúlyozta: „Az osztrákok elleni sikerrel még nem értünk el semmit. Az csak pillanatfelvétel volt.” A tréner szerint az izlandiakkal szemben ismét teljes összpontosításra lesz szükség, de ezt az évek óta együtt játszó szigetországiak amúgy is kikényszerítik majd a magyar játékosokból.
Hogy milyen pályán zajlik a mérkőzés, az pénteken még nem derül ki, mert egyik csapat sem tarthat edzést a marseille-i Velodrome-ban a találkozó előtt – hirdette ki az UEFA. A talaj ugyanis – a heves esőzések miatt – mind kevésbé felel meg a kontinenstalálkozó színvonalának... Ám, ahogyan Möller mondta, mindkét együttes ugyanarra a gyepre lép szombaton, azaz a kimenetelt a különös körülmények alapvetően nem befolyásolják.
Azért azt még ízlelgetni kell, hogy magyar–izlandi csoportrangadó következik a labdarúgó-Európa-bajnokságon...
|
| Fotó: Hegedüs Gábor / Népszabadság |
Előtte persze még fellép – nem merem mondani, hogy mellesleg – két nagyhatalom együttese: a négy éve a döntőt vívó Itáliáé és Spanyolországé. Az olaszok ragyogóan kezdték az Eb-t, két csodagóllal győzték le a – ki tudja, miért – világranglista-második belgákat, ám nem elsősorban Emanuele Giaccherinit és Graziano Pellét, hanem „az igazi Special One”-t, Antonio Conte szövetségi kapitányt éltetik. Maga Giaccherini szóról szóra azt mondta: „Nincs még egy olyan edző, mint ő”.
A spanyolok sincsenek rossz véleménnyel szakvezetőjükről, a „salamancai bölcs” Vicente del Bosquéről, de felvetik: a csehek elleni első meccsen csak a vészcsatár Piqué talált a hálóba. Meglehet, a kapitány néhány helyen módosít az összeállításon, a kapus posztján azonban nem változtat: De Gea áll majd az ibériai kapuban a törökök elleni találkozón. Ám Del Bosque megjegyezte: „Casillast kihagyni a legnagyobb fájdalmam”.
Storck pedig Bordeaux óta azt mondhatja: Szalait és Stiebert – meg még tizenkét játékost – betenni a legnagyobb örömöm...
